Máthé Kriszta kötetéről

Lehetne szuperlatívuszokban beszélni erről a könyvről, hogy mennyire hiánypótló, igazmondó, lelki és megbékélést nyújtó, aprócska történetek egész tárháza; mennyire áldozatos, önzetlen, kitartó – és így tovább… De nem tudom ezt megtenni. Gondolom, a szerzőnek sem az volt a szándéka, hogy ponyvapszichológiai iskolát nyisson, megteszik azt helyette mások, legalább annyira tömve a saját zsebüket, mint hülyeséggel az arra hajlandók fejét (és mekkora piac ez). Amiről írni tudok, az a valóság, semmi egyéb.

Az Apróka eszponka az egyszerűség, a tisztaság, a hála és a munka könyve. Két sepsiszentgyörgyi pedagógus mindennapjai a csángók között, pontosabban behatárolva: Frumószán. Tíz évnél is több tapasztalatuk esszenciáját hordozza e mű. Letisztult, csendes, hálás, derűs, képekkel gazdagon ilusztrált. Olykori harc a mindentudó hatalommal, aktakukacokkal – talán ez az egyetlen negatív oldala annak a frumószai létnek. Azon túl ott vannak az emberek. Akik olyanok, amilyenek. Mindenekelőtt törekvőek, egyszerűek (a szó legnemesebb értelmében), sajátos értékekkel bírnak, összetartóak, tanulatlanul is magukban hordozzák a közösségi értékeket. S bár az elvándorlás kikezdte azt a vidéket is, reméljük, ez még sokáig így marad.
Máthé Kriszta művét nem kronológiai sorrendben írta, de ennek ellenére a rövidebb-hosszabb (valós) történetek tömör egységet alkotnak. A „két nyelven írt” könyvben (értsd: rengeteg csángó szó, melyek többsége a székelységnek talán nem okoz problémát, de távolabb már fejvakarást idézhet elő; a másik nyelv pedig az irodalmi magyar) olyannyira átjönnek a csángó mindennapok, hogy már-már kézzel tapinthatóak. Ehhez még hozzájön az író elképesztő nyelvi tudása, nyelvhasználata. Hasonlatai, írásmódja (számomra) sokszor Móra Ferencet idézte, aki maga is nagy pedagógus volt, emberekkel bánni tudó, alázatosan „hatalmas”.
A könyv kilenc részre osztódik. Első (leghosszabb) részében a frumószai beilleszkedés a téma, a jogi, hivatali felesleges eljárások (siralmas igazság, hogy a román állam mindent elkövet, hogy ebben az országban véletlenül se tanuljanak a diákok), majd következik az oktatás maga. Hogy min kell átmenjen a pedagógus ahhoz, hogy munkáját végezze… nos, azt megtudja a kedves olvasó, ha kezébe veszi a könyvet. De következik a „kisimulás”, és lassan-lassan ott találjuk magunkat a gyerekek, diákok között. Innen már a lélek beszél, a mosoly, a tekintet, a humor, a derű, a bizakodás, bizonyos mértékben az önfeláldozás. A második rész a Tanácsolások címet viseli, én a tapasztalati világnak nevezném. Nem annyira az iskola jelenik meg ebben, hanem a mindennapi élet, amolyan Máthé Krisztás módon: értékkeresés, annak átadása, megtartása, a tanulás állandó vágya, az érvényesülés, érzékenység a lélekrezdülésekkel szemben. Az Asszonybarátaim részben a cím önmagáért beszél. Ízes emberi kapcsolatok, nők maguk közt, mosolygósan vagy olykor bánatosan, gyerekre is odafigyelve (hiszen az írónak két gyereke is született Frumószán, leány és „gyermek”). Logikus a folytatás az Emberbarátaim részben. Ezt követi az Életképek. Tartalmas, bőséges történetek a mindennapokról, melyekbe beleszűrődnek a „másországok”, az Internet is, de még Kamerun is. A Folyni fognak a könnyeid részben az ugyancsak áldozatos munkával megszervezett Frumószai Szavalóversenyek a legfontosabbak. A Mosolyodért rész javarészt mulatságos történetekből áll, míg az utolsó, a Befejezés újfent önmagáért beszél.
Tízesével sorjáznak az apró történetek ebben a műben. Lehet értelmezni néprajzi munkaként is, akár szépirodalomként is, apró túlzással egy tapasztalati férc-regénynek. Valójában nagyon tömött mű. A történetek olykor mély bölcsességet hordoznak, hogy félre is kellett tegyem a könyvet, hadd ülepedjenek bennem a gondolatok. Történt ez annak ellenére, hogy nagy részüket ismertem már, megjelentek lapokban, digitálisan.
Ám a legnagyobb értéke e könyvnek az értékmentés és az önfeláldozás. Máthé Kriszta és Neagu Adrián munkája példaértékű, túlzás nélkül kijelenthető, hogy ilyen emberek nélkül jóval szegényebbek lennénk ebben a digitalizálásba menekülő világban.


Máthé Kriszta – Apróka eszponka. Europrint Kiadó, 2017