Csapody Miklós

Csapody Miklós

Jakabffy, Mikó és monográfiáik

A bánsági magyarság húsz éve Romániában (1939) és a Huszonkét év (1941)

     Jakabffy Elemér (1881–1963) politikai eszméit és tevékenységét, bár az Országos Magyar Pártnak létrejöttétől feloszlatásáig alelnöke, 1928-tól parlamenti képviselője volt, nem pártpolitikai igények és törekvések határozták meg.[1] Ezért, hogy a kisebbségi magyar közösség képviseletét sem olyan alakulatként szemlélte, amely a nemzeti alapú megszerveződés tilalma miatt kényszerűen a romániai pártrendszer egyik alkotórészeként működött, hanem olyan szervezetként, melynek elsőrendű célja a nemzeti önazonosság fenntartása és továbbadása volt. „Szomorú nemzetkisebbségi helyzetünkben vannak napok – mondta 1931-ben –, melyek ünneppé magasztosulnak, mikor egy-egy kultúregyesületünk mutatja élni akarását és tudását.

Szőcs Géza: Sziveri-mesék

Carbonaro: Ha polip szuszog Kolozsvárott I–II. kötet.

     Az első könyv színes fedelén nem szuszog a Kalmárházi Krák Lábán nevet viselő, talán az óta már felnőtt polipkölyök (A sirálybőr cipő, 1989), nem énekel szirén, nem sertepertél a kolozsvári kilenczáras kaput a Horea út egyik (talán éppen Szőcs Gézáék) pincéjében őrző élemedett szfinx, kinek neve Virág János helyett Pszityu, de még a hazafelé lovagló XII. Károly svéd király elveszett, kincset őrző halott kutyája sem. A festményen hangulatos, talán nyári, de hűvös éjszaka lehet, a holdsarló fakó fényében feketén kéklő hegyek és völgyek, sötétben is zöldellő rét, fenyők, kitekeredett nyakú öngyilkos napraforgók táblája. Mesebeli vasúti megálló valahol az erdélyi hegyekben, az állomás színes ablakai rejtelmesen izzanak.

Subscribe to this RSS feed