Cseke Gábor

Cseke Gábor

Váli József és "versárnyéka"

Váli József: sz. 1944, Szászrégen-mh. 2016, Gyimesek. Költő, tanár, újságíró. Marosvásárhelyen végzi iskoláit. Kezdetben Gyergyószentmiklós közelében községi iskolai tanár, majd a Csíkszeredában megjelenő új megyei lap, a Hargita szerkesztője lesz. 1970-ben jelenik meg első és egyetlen verseskötete a Forrás sorozatban (Üveghegyek). A rendszerváltás után a megyei Művelődésügyi Igazgatóság vezetője, onnan ment nyugdíjba. Visszavonult a köz- és az irodalmi élettől. (Cseke Gábor összeállítása)

Június emlékei
Deák Ferencnek

Mit is kezd az ember június havában? —
Mindegy,melyik hónapban született;
A horoszkópok eldobált konzerv-
Dobozai felett szomorúfűz dalol,
És a sziklából nem fakad forrás.

Az ember legfennebb életkorait
Élheti újra, s baktatván társához beszél,
Míg észbekap: csak a magánya társas,
S az újból megélt június rakoncátlankodik.

Lőrinczi László és "versárnyéka"

Lőrinczi László: született 1919-ben (Pusztacelina), meghalt 2011-ben (Settimo San Pietro, Szardinia). A Református Kollégiumban érettségizett Kolozsvárt (1937), ugyanitt jog- és államtudományi doktorátust szerzett (1941), majd bölcsészeti és közgazdasági tanulmányokat végzett Olaszországban és itthon. Ügyvédjelölt, majd joggyakornok és albíró a kolozsvári törvényszéken (1942-46), az MNSZ művelődésügyi titkára Bukarestben (1946-49), az Állami Könyvkiadó szerkesztője (1949-51), a Romániai Magyar Szó és Művelődési Útmutató alapító munkatársa, nyugalomba vonulásáig az Új Élet bukaresti fiókszerkesztőségének vezetője. 1990-től a bukaresti Valóság munkatársa. Élete utolsó szakaszában Szardinián élt feleségével, Liana Pasquali hárfaművésznővel. 1936-ben jelentkezett verssel, később számos korabeli lap (Brassói Lapok, Erdélyi Helikon, Korunk, Ellenzék, Keleti Újság, Független Újság, Pásztortűz) közölte lirai alkotásait, műforditásait. Forditott a román és az olasz irodalomból, emlékezetes néhány prózai műve. Kiemelkedő teljesitménye a Kuncz Aladár Fekete kolostora alapján készült számos irodalmi riportja, útirajza. Alábbi versválogatásunk az Erdélyi Helikon lapgyűjteménye alapján készült. (Cseke Gábor összeállítása)

Németi Rudolf és "versárnyéka"

Németi Rudolf: sz. 1948, Bethlenszentmiklós- mg. 2016, Budapest. A középiskolát Nagyváradon végezte (1966), a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen magyar-német szakos tanári diplomát szerzett (1973). Közben az Echinox főszerkesztő-helyettese (1972–1973). Pályáját mint a Kriterion Könyvkiadó lektora kezdte Bukarestben (1973–1982), majd a Napsugár belső munkatársa Kolozsvárt (1982–1988). 1989-ben Magyarországra telepedett át. 1994-ig szerkesztette a Magyar Naplót, majd a 168 Óránál lett olvasószerkesztő. Írással először az Utunkban jelentkezett 1969-ben. Versei, műfordításai, kritikái az Echinox, Ifjúmunkás, A Hét, Utunk, Korunk, Igaz Szó, Művelődés hasábjain jelentek meg. Versfordítással, verssel volt jelen a Varázslataink (Kolozsvár, 1974), Ötödik Évszak (Marosvásárhely, 1980), Bábel tornyán (1983) c. antológiákban. Számos műfajban fordított, mindenek előtt a kortárs a román irodalomból. Timár Antal álnéven is közölt. Kötetei: Amivé leszünk (Kriterion, Bukarest, 1985), Rilke Duinóban: régebbi és újabb versek (Budapest : Littera Nova, 2009).

Ritoók János és "versárnyéka"

Ritoók János: született Brassóban, 1935-ben; meghalt Kolozsvárott, 1981-ben. Brassói szász származású volt, középiskoláit magyarul végezte, verseit is magyarul írta. Előbb tanár, majd a Brassói Lapok szerkesztője, 1971-től haláláig a kolozsvári Korunk munkatársa volt (szerkesztőségi főtitkár). Főbb munkái: Kozmikus szerelem (versek és műfordítások), Kettőstükör (A magyar-szász együttélés múltjából és a két világháború közötti irodalmi kapcsolatok történetéből, Bukarest 1979), Önkihallgatás (Hét romániai német költő verseiből, Kolozsvár, 1980), A hamis malvázia (Romániai német elbeszélők antológiája, Budapest, 1981). Szász neve: Miess Günther Johannes.
(Cseke Gábor összeállítása)


CURRICULUM VITAE, 1970

Élek, és írom ezt a verset.
Ez történt 1970-ben.

Tizenkét cicerós
újság-álmokkal takaróztam.
Ez történt 1965-ben.

Olajos-füstös arcú társakéhoz
igazítottam léptemet.
Ez történt 1960-ban.

Hegyi Endre és "versárnyéka"

Hegyi Endre: sz. 1916, Nagymajtény–1995, Budapest) – költő, műfordító, nyelvész. Középiskolát Nagykárolyban végzett, magyar–román nyelv és irodalom szakos tanári diplomát a kolozsvári egyetemen szerzett (1942). Tanári pályáját a kolozsvári gép­ és villamosipari középiskolában kezdi, 1947-­től Magyarországon folytatja, 1953-­ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemre kerül, tanszékvezető tanár. Első írása a Jóbarát kolozsvári ifjúsági folyóiratban jelent meg (1931). A Termés írói körébe tartozik. Írói pályája során a Pásztortűz technikai szerkesztője (1942), az Erdélyi Iskola főszerkesztője (1944), a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) kolozsvári Világosság című napilapja kulturális rovatának szerkesztője (1946–47). A Jóbarát, Magyar Lapok, Brassói Lapok, Keleti Újság, Pásztortűz, Erdélyi Helikon, majd az Utunk munkatársa. Mint műfordító jelentős szerepet vállalt a román–magyar kapcsolatok kiépítésében. Munkatársa román költők Budapesten megjelenő versválogatásainak. Erdélyben megjelent munkái: Napóra (verseskönyv, Kolozsvár 1938); Címer (verseskönyv, Kolozsvár 1942). Válogatásunk az 1986-ban az Eötvös Könyvek kiadásában megjelent Fenyőtoboz című válogatott versgyűjteményéből készült.

(Cseke Gábor összeállítása)

Bodor Pál és "versárnyéka"

Bodor Pál: 1930-ban született Budapesten, ugyanitt halt meg 2017-ben. Egyetemi tanulmányait Bukarestben és Kolozsvárott végezte. Több napilap szerkesztőségében dolgozott, az Utunk belső munkatársa is volt, majd az Irodalmi Könyvkiadó magyar  részlegének főszerkesztője, később ő indította meg a bukaresti televízió magyar nyelvű adását. 
A nyolcvanas évek közepétől Budapesten telepedik meg, a Magyar Nemzetben Diurnus néven éveken át napi jegyzetrovatot szerkeszt. Jelentős prózaíró. Verseit fiatalkori eltévelyedéseknek nevezi, ám azok az erdélyi költészet sokszínűségének sajátos darabjai.

Mese-éjszaka

Rézfejű molnár, hulló égboltú éjszakákon téged látlak, öreg,
kongatod mozsár fejedet, gyermekmeséim zord alakja,
cintányérból vacsorázol, üllőn ülsz és a hold
mint hideg borogatás
mint fehér nyakkendő bogja
mint tejfel-csepp a tinta közepén
lassan lecsorog rád;

Gergely Tamás anekdotáiról

Azt mondják, ha valaki sűrűn anekdotázik, az annak a jele, hogy mind erősebb benne a visszatekintési kényszer. Hiába, az élet telik, az élményzsák is lassan megtelik, jó ha a benne összezsúfolódottat feldolgozza az ember. Pontosan nem is tudnám meghatározni: Gergely azért anekdotázik, hogy rögzítse a múlt jelentéses történéseit, vagy azért, mert ezáltal hű maradhat irodalmi kedveséhez, a rövidprózához.

Fény-árnyék jelenségekről a(z erdélyi) költészetben

1. Valamikor, a huszadik század alkonyán, az elmúlt évezred utolsó éveiben magánszorgalmú irodalmi kalandba kezdtem Andrassew Iván budapesti író sugallatára.
Andrassew azokban az években úttörőként támogatta a magyar irodalom digitalizálásának éppen kibontakozó, mindennapi gyakorlatát, amibe – úgy gondolta – annak is bele kell férnie, hogy az utódállamokban, így az Erdélyben tenyésző költészet, annak reprezentatív alkotói is helyet kapjanak a digitális köztudatban.
Korábban már sűrűn e-leveleztünk, elsőként mindjárt tőlem érdeklődött: hajlandó lennék vele egy ilyen vállalkozásban társulni? Kimondottan önkéntes alapú partizánakcióról volt szó, hiszen senki felhatalmazása és semmilyen hivatalos erőforrás nem állt az elképzelés mögött – személyes jószándékunkat leszámítva –, nincsen rá se pénz, se adminisztráció. 

Majtényi Erik és "versárnyéka"

(Temesvár 1922. -1982) romániai magyar író, költő, közíró, műfordító. Fiatalon részt vesz az antifasiszta küzdelemben; internálják. A felszabadulás után vezető újságíró, szerkesztő. Verssel az Ötven vers című antológiában jelentkezik (Bárdos N. Arturral, Hajdu Zoltánnal, Márki Zoltánnal, Szász Jánossal együtt). Hamarosan állami díjas író. Műfajai: vers, regény, publicisztika, gyermekirodalom. Mint műfordító is jelentős.

Várady Emese és "versárnyéka"

Várady Emese: született 1939-ben, meghalt 1978-ban. Az egyetemen (1956-58 között) Szilágyi Domokos első szerelme, majd menyasszonya. Osztályszármazásának eltagadása miatt, az ötvenhatos események megtorlásának légkörében kizárják az egyetemről. Ápolónői szakiskolát végez, férjhez megy. Füzetnyi vers és emlékirat maradt utána. Tehetségét az életében bekövetkezett törések miatt nem tudta  a maga teljességében kibontakoztatni. Munkái adalékok egyben a Szilágyi Domokos-életműhöz.

Egy zöld levél

Itt van kezemben. 
Úgy megbújik, szinte odalapul. 
Minthogyha tavasz tündér küldte volna
Hozzám kedves levelezőlapul.

Szétfutnak benne az apró erecskék 
Mint nagy törzsünktől mi, az emberek 
Megbújnak benne kedves árnyas esték, 
S a kis erek közt zöld szövet remeg.

A széle recés. Aranyos kis fjordok 
Nyúlnak a napsugár mély ölibe. 
Kampós végében gubbasztnak a gondok:
Megkapaszkodni a fa kérgibe.

Subscribe to this RSS feed