Items filtered by date: szeptember 2017

Könyvek élete 2.

Még februárban írtam egy rövid szösszenetet Könyvek élete címmel, melyben különös élményről számoltam be: hogy egy online könyvesbolt kínálatában rábukkantam Laska Lajos című kötetem egy antikvár példányára, benne dedikációval. (Az írás itt olvasható). Akkor azon morfondíroztam, vajon ki fogja megvenni a könyvet, s mit jelent majd neki az a second hand dedikáció, mennyire értelmezi újra az írásokat. Nos, most ismét bebizonyosodott, hogy a könyvek sorsa ugyanolyan hányatott lehet, mint az emberé: eme kötetet a minap születésnapi ajándékul hozták a barátaim!

Ne sírj értem, Argentína!  

Don’t Cry for Me, Argentina! – dúdolta Julie Covingtonnal a Tim Rice és Andrew Lloyd Webber szerzőpáros az Evita című musical legismertebb slágerét. A zenemű, különösen e dal a hetvenes évek közepe óta a kedvencei közé tartozott, újra és újra meghallgatta.

Ábel negyedik könyve...

... avagy: Ábel hazatér

Abban a gyalázatos esztendőben születtem, amikor másodszor is bejöttek a románok. Az oroszokkal együtt érkeztek. Sztálinnal s a kommunizmussal...
Valahogy így kezdődhetne negyven évvel szülőatyja halála után egy mostani Ábel története, de hogy miként folytatódna, arról sejtelmeinkben ezerféle változat lehetséges. Megtörténhetett volna az is, hogy a második világháború végén született Ábelt a világ egyhatodát birtokba vevő, testvériséget, egyenlőséget és szabadságot hirdető osztályharcos világ felküldte volna a Hargitára monyatornak vagy a csicsói kollektív gazdaság tehénpásztorának.

Az olvasásfüggő

Szív Ernőnek

Ha megkérdezték tőle, hogy miért olvas, mindig zavarba jött. Miért?! Miért?! Hogy merészelnek ilyen pofátlanul intim kérdést feltenni nekem?! Mintha a bélrendszerem működése felől érdeklődnének, vagy a lelkem legmélyén lapuló, sötét titkok iránt, bosszankodott, és csakis azért válaszolt, hogy minél hamarabb megszabadulhasson a kérdezők kínos érdeklődésétől. Mert szeretek. Mert közben messzi tájakra, a múltba és a jövőbe utazhatom.

Ászkon pirított szerelem

Kedvesem! Nem is tudom, hogyan hozzam tudomásodra, mennyire szerettelek. Talán megteszi ez a ködbe burkolt kis emlékezés. Te minden bizonnyal felismersz, de lehet hogy másoknak is az eszükbe jutok. Erdélynek abban a részében „muszájtanárok” járták a falvakat, hogy magyar diákokat toborozzanak anyanyelvi iskoláikba. Úttalan utakon, elvadult tájon, „farkasfoggal marasztaló” hegyi ösvényeken jutottak el Hozzátok is, annak a székely tanítónak köszönhetően, aki egykor maga is ágról szakadt „kisharisnyás” csóró gyermekként vágott a nagyvilágnak.

Subscribe to this RSS feed