Items filtered by date: július 2018

Passzát szelek

Az én falumban a népek soha nem rohantak vaktában a tudomány után. Úgy tekintettek a tudományra, miként az okos szoknyapecér férfiak tekintenek a szép nőre: félszemmel. Mintha észre sem vennék. Mintha különösképpen nem is érdekelné őket. Pedig a nyáluk csöppent el a tudományért. Úgyannyira, hogy minálunk minden utcasarkon volt egyetem. Ha nem is a mindentudás egyeteme, de a mindenhez való konyításé. Az volt.
Amikor két férfiú találkozott az utcán, szótlanul nem mentek el egymás mellett. Ha egy szép, napsütéses délutánon az egyik megjegyezte, jó napunk van, a másik ezzel egyetértett. De nem egészen. Azonnal előjött belőle a filozófusok örökös kételkedése.

Amerika, London, Párizs

Eltűntek az osztálytársaim. Az iskolatársaim. A tanáraim. A srácok a szomszédból. Hol vagy régi padtársam, kedves druszám a negyedik B-ből? Csehországból küldi a lájkolnivalót.
Az osztály eminens tanulói közül az egyik Magyarországról, a másik Hollandiából integet. A rossz tanulók is elmentek. Amerika, London, Párizs... Néha hazajönnek és beülnek a kocsmába, mint régen. Élőben közvetítik. Nézzük, lájkoljuk, koccintunk, kész is a rögtönzött osztálytalálkozó. Lélekben én is ott vagyok velük. Ahogy tizenöt-húsz éve, majd minden este. Szólt a zene, ittuk a sört, viccelődtünk, nem siettünk sehová, kivártuk a zárórát.

Subscribe to this RSS feed