Eszteró István

Eszteró István

Anavi Ádámra emlékezve

Mit mondana vajon ma nyolc év után, ha közöttünk járna-kelne? Biztos lenne egy-két ötlete arra, hogyan lehetne fiatal, középkorú és idős olvasóközönséget például beültetni egy farsangi felolvasóestre, amilyet nem régen, február 14-én szervezett városunkban az országos és határon túli körútra indult E-MIL.

Sajátságos könyvbemutató

Sajátságos könyvbemutatóm volt temesvári a Bartók Béla Líceumban: az egyik 10. osztály és magyartanárnőjük, Bakos Ágnes vendégeként tarthattam egy interaktív irodalmi órát a Haza a magányban c. epigrammakötetem kapcsán. Ennek során arra is figyeltem, hogy manapság mennyire érzékenyek, mennyire felkészültek a fiatal olvasók a vers befogadására. Az előre kiosztott hat kötetből hat tanuló választott ki egy-két epigrammát, értelmezte, sőt, egyik-másik elemezte is. Meglepett érett gondolkodásuk, problémalátásuk.

Eszteró István epigrammái

Haza a magányban

Vers a hazám, legalább szavaim forrás vizeként, ha
Napra kibuknak, a fényt gyöngykoszorúba szövik,
S nincs hatalom, mely erőtereit csonkítani tudná:
Verslábat Trianon meg soha nem futamít.

Kőmíves Kelemen unokája

Építő, ami délre megáll, leomolna napestig,
Lenge, dülékeny a szó, lelkedet is befalazd,
Bárha szorítna derékon, a mellen: a szívbe fogózva
Áll meg a kín meg a láz ötvözetével a vers!

Eszteró István versei

Levél Ovidiushoz

Írod, mint dobogott szíved a hajdani
Versek napsugaras, tiszta zenéire
Még barbár Tominak vad ricsajában is,
   Ábrándok ligetébe vitt

Olykor, merre babér s csók aromája leng: 
Ó, bár számkivetés vége jöhetne már
Ízes borral eléd, és megölelni, kit
   Több mint kétezer éve vársz!

Șerban Foarţă versei

Ellenrímek

Sezlonja lennél, puha bőrös
fotelben párna,
mely félhomályban őrá várna
egy redőnyös

szalonban, — hol tapló vagy azúr-
kék fedelű
könyvére lámpaernyőn derű
hullna hanyagul,

míg hajnal riaszt ablakszemen,
kékkel ködlő…
Bármije lennél, — csupán csörgő-
órája nem!

Subscribe to this RSS feed