Molnár Vilmos

Molnár Vilmos

Iker mesék

                                                             I.
      Volt egyszer egy fa. Ott nőtt az erdőben, sok más fa között. Ha eső esett, boldogan fürdött a törzsén lefolyó vízben. Ha szél fújt, ágai vidáman integettek a légben. Ha nap sütött, levelei áhítattal itták a fényt. Szerette az életet az erdőben, jól teltek napjai a többi fa között.
Egyszer egy ember járt arra, szemügyre vette és azt mondta:
– De szép koronája van ennek a fának!

Molnár Vilmos: Minimál mesék

Mese a fejekről

          Volt egyszer egy fej.
Jó fej volt, egy költőé. Költészetben pácolt dolgokkal tele. Más embereknek
más pácban érlelt dolgokkal van tele a feje. Más emberek feje másképp jó.
A pác milyenségén kívül felmerül a kérdés a dolgok mennyiségére vonatkozóan is.
   Vajh’ mennyi dolog létezhet a különböző fejekben?
Több dolgok vannak a költők fejében, mintsem más emberek álmodni képesek.
Több dolgok vannak más emberek fejében, mintsem a költők álmodni képesek.

Minimál mesék

Mese a kincsről és az igazságról

          Volt egyszer két ember.
          Gondoltak egyet és elindultak keresgélni a sivatagba. Egyik keresett kincseket. Másik 
kereste az igazságot.
          Évekig keresték, sokat szenvedtek, sokat szemeteltek. Végül megtalálták, amit kerestek. 
Egyik is, másik is. De nem lelték örömüket benne. Egyik sem, másik sem.
          Nem olyan jellegű sem a kincs, sem az igazság.
          Akkor az egyik ember rájött valamire. Aztán a másik ember is rájött ugyanerre. Talán erre:
kár volt annyit szemetelni.
          Vagy valami másra.

Mese K. Józsi boldogságáról

K. Józsi már huzamosabb ideje boldog volt. Nem sokat tett ezért, többnyire nem is kell, nem ettől függ. Egyszerűen úgy alakulnak a dolgok, hogy jön a boldogság és elidőzik. Vagy megy és darabig távol marad.

Fodor Sándor válogatott novelláiról

A tisztázatlan helyzetek írója

Nem egészen kilenc éve, 2007 júliusában jelent meg a Székelyföld folyóiratnak az a száma, amelyben Fodor Sándor így vall a vele  készült beszélgetésben: „A tisztázatlan helyzeteket soha nem szerettem, ezeket mindig értelmezni próbáltam.” Ez a mondat lehet a kulcs az író novelláihoz*. Eljönnek a rokonok, hogy hazavigyék egy idős falusi bácsi hulláját a kórházból, már ott a szekéren a koporsó is, amikor kiderül, a bácsi él, így saját koporsójával együtt szekereztetik hazafelé.

Kurkó Gyárfás könyvéről

Kurkó Gyárfás egyetlen könyve, a népi memoárként meghatározható Nehéz kenyér 1949-ben jelent meg először. Irodalmi művek megjelenését illetően nem volt kedvező esztendő. Akkortájtól Romániában, akárcsak egész Kelet-Európában, a politikai látószögek hosszú időre felülírták az irodalmi szempontokat. Kurkó Gyárfás számára különösen rosszul végződött első és egyben utolsó könyve megjelenésének éve, novemberben letartóztatták és koholt vádak alapján elítélték; a börtönből csak tizenöt esztendő múlva, fizikailag és szellemileg megtörve szabadult.

Balázs K. Attila regényéről

Az igazság körüli labirintus

„Laza de összefüggő, valamelyest kompakt narratívára vágyott, amely olvasmányos és könnyen emészthető, mégis bravúros dolgokat rejt.” – fogalmazza meg önmagával szemben támasztott követelményként C., a kisregény* főhőse, aki maga is regényt szeretne írni. Ennek megfelelően a könyvben számos reflexió található írással kapcsolatos problémákról:

Csíki László Titkos fegyverek c. kötetéről

Bukarestbe rengeteg erdélyi magyar ment munkát keresni az elmúlt pár száz évben. A 19. század végén – 20. század elején úgy emlegették a várost, mint ahol Budapest után a legtöbb magyar él. Nagyon sokan közülük ott is ragadtak, beolvadtak a számukra idegen környezetbe… Sok furcsa, szomorú regény témája lehetne az ottani, többnyire már csak családnevükben magyar emberek sorsa.
Csiki László egy gyermek szemszögét választva közelít rá regényében*, milyen volt Bukarestben magyarként élni a kilencszázötvenes évek elején.

Török Sándor önéletírásáról

Török Sándor említi önéletírásában* az öreg postást, aki másképpen csöngetett be a bérház lakásaiba, ha messzi baráttól jött levél, és másként, ha közeli rokontól; számontartotta, ki kitől kap levelet, és személyes ügyének tekintette, hogy minden levél és képeslap kézbesítésének egyedi, különleges jelleget adjon. Aztán amikor praktikus megoldásként levélszekrényt szereltek fel a bérház bejáratánál, címzett és postás elidegenedtek egymástól, alig látták-hallották már egymást, a levelek, képeslapok, újságok személytelenül érkeztek és hevertek a postaládák mélyén. Valami emberi megint elveszett, arctalanná lett.

Molnár Vilmos novellája

Csicsó után az Isten
                                                              

„Látod, anya, lerajzoltam az eget: a felhőt és az esőt... Bocsánat, a Jóistent kifelejtettem.” (Csíkszentdomokosi barátom három és fél éves kisfiának kiszólása.)

Madéfalvi vasútállomásnak hívják, de csicsói csomópontként is emlegetik; mondják így is, úgy is, épp a két összeépült község határán fekszik, tulajdonképpen a madéfalvi részen, bár az elosztópályaudvar már csicsói terület; hivatalosan Madéfalva van kiírva az állomásépületre, akkor viszont legyen itt Csicsó.

Subscribe to this RSS feed