Gergely Tamás

Gergely Tamás

Földönkívüli

Komája jött a hírrel, hogy a földönkívüliek tartják fogva bolygónk lakóit. Olvasta valahol. Ők határozzák meg, mit csinálunk.
Vadmalac elgondolkozott ezen. Majd kis idő múlva arra kérte a komáját, emelje fel a bal karját.

Vadmalac mikrofonjáról

Cseke Gabinak

Vadmalac megszólalni sem tudott, de komája kimondta kerek perc, hogy ez cenzúra. Ő így fejezte ki a nemtetszését. Csalódását, amiért a mesterét félretolták. Mert az történt: Vadmalac előbb azt hitte, leragasztották a száját, de nem. Mindössze elhúzták előle a mikrofont.

Óév/Új év

Előbb az óévet mutatták, vagyis azt, ami éppen múlik el. Vörös üvegre volt festve az évszám, lámpával hátulról megvilágítva. A lámpa tulajdonképpen egy doboz belsejében, s a dobozt éjfélkor megfordították. Akkor, amikor a templomban a harangozást elkezdték. Nagy ribillió támadt abban a percben: a templom a kultúrház közekében, és voltak, akik rakétát lőttek fel, kisebb tűzijáték kerekedett ki belőle, hangoskodás követte mindenik kilövést.

Gergely Tamás anekdotái

Hogyan lett Vásárhely újra magyar?

   Hallgatom a P2, a svéd Bartók műsorát, egyenes adás Bukarestből, az egyik ráadás Tiberiu Olah szerzeménye. A svéd bemondó számára ismeretlen zeneszerző, be is ismeri, én viszont nem azért voltam újságíró Romániában, hogy kapásból vagyis amíg a telefon kapcsol, meg ne tudnék fogalmazni fél szócikkelyt. Mondom a műsorvezető asszisztensének, mi a helyzet Tiberiu Olah-val, vagyis Oláh Tiborral, két várost említek: Bukarestet meg Marosvásárhelyt, ez utóbbinak a kettős nevét mondom, amit nem ért meg. Kis történelemlecke következik, hogy magyar volt, de román lett – a zeneszám végén már viszont is hallom a magyarázatom, persze a történelemre botfülű svéd átírásban, mely szerint ma Târgu Mureş magyar város. Bosszankodom előbb, hogy kifordították, amit mondtam, telefonálni akarok újból, de aztán legyintek… legyen Marosvásárhely egy napra, utoljára újra magyar…

Beszélgetés Cseke Gáborral

A magyar költészet napja alkalmából Cseke Gábor szerkesztésében Első versem címmel antológia jelent meg a a Magyar Elektronikus Könyvtárban és a KáféFőnix internetes magazinban. Ennek kapcsán (is) faggattuk a szerkesztőt, de természetesen más, régebbi irodalmi "ügyek" is terítékre kerültek.

- Érdekes ötlet ez az Első versem-antológia. Miért volt rá szükség? Amiért Goethének is a kis négysorosai tűnnek érdekesebbeknek manapság, vagy…?

- Szükség nem az Első versem-re volt, hanem az ötletre. Ötletre mindig szükség van. De hogy a kérdésnél maradjak: négysoros és első vers között nem igazán látom az összefüggést, még ha Goethéről is lenne szó. A félszáz válaszból gondolom szépen kitetszik, hogy a költő emberek mindenféle verssel képesek kopogtatni az irodalom ajtaján, de ezek csak nagyon ritkán lesznek remekművek.

Interjú Jánk Károllyal és Végh Balázs Bélával

Sugárút címmel új kulturális folyóirat indult Szatmáron. Ennek részleteiről faggattuk a szerkesztőket.

- Sugárút… Honnan a cím? Az én fülemben úgy hangzik, mintha a hatvanas évekből kölcsönöztétek volna, akkor volt a divatban a Neon meg a Szputnyik, Rakéta…?

- Végh Balázs Béla: Az évtized megegyezik, akkor alakult ki Szatmárnémeti leghosszabb utcája, a központtól az állomásig, és a Sugárút nevet kapta. Mi olyan nevet választottunk, amely szatmári kötődésű.
Jánk Károly: Természetesen több címötlet is felmerült, a Sugárút és a Szatmári Műhely között ingadoztunk, majd ötvöztük a kettőt: Sugárút. Szatmári Műhely.

Interjú B. Tomos Hajnallal

- A napokban kaptam a hírt a Facebookon keresztül, hogy megjelent/létezik egy Mesterek és hagyományok című interjúköteted. Az Ahogy a sors hozta című MEK-publikációd jutott eszembe, hogy bár főként költőként tartunk téged számon, jelenik meg tőled más is, szeretném hát, ha leltárt készítenénk, hogy az olvasó könnyebben igazodjon el eddigi munkásságodban… Kérdem tehát: teljes a lista, ha ezeket a címeket említem: Versek antológiákban: Fagyöngy, Erdélyi és csángó költészet, 101 vers Brassóról, A füvesasszony – versek, Fulgur Kiadó, 1993, A mérleg hava – versek, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2013, Napló, versek, MEK, 2014, Ahogy a sors hozta, oral history, csángók, 2014? 2015? Mesterek és hagyományok, interjúk, 2015? Kérdés ez is: Minek tartod magad: költőnek, költőnek és újságírónak? Magyar értelmiséginek, aki ma is többek szerepét kell felvállalja?

- Folytatom az előbbi listát: Ahogy a sors hozta – interjúk, emlékezések, karcolatok – Pastel Kiadó Brassó, 2015, Szembeúszás – versek – Etnous Kiadó, Brassó, 2015, Látlelet – versek – Etnous Kiadó – Brassó – 2015; Mesterek és hagyományok – interjúk – Etnous Kiadó, Brassó, 2015.
Ami a “munkásságomat” illeti… tudomásom szerint csak a magam szerepét vállaltam-vállalom fel, s azt is amolyan szabadidős-foglalkozás modorában, mivel újságírás ide, költészet tova, a kenyérkeresés még mindig betolakszik az első helyre.

Kérdezősdi Lőrincz Györggyel

- A kérdező bajban van, ugyanis azt hiszi, belülről ismeri novelláid világát, s minthogy mindent tudni vél, inkább csak igazolást keres az állításaira. Elintézheted tehát két ”igen”-nel és három ”nem”-mel a válaszadást, viszont ahol gondolod, hogy helye van, ne sajnáld a szót.  Ugye, jól tudja a kérdező, hogy novelláid “Tündérországa” megegyezik azzal a földdel, amit egy másik író ”Tündérkert”-nek nevezett?

- Igen. Nem is lehetne más, ezt ismerem.

- Ugye, a város, amelyik novelláidban központi helyet foglal el, az a város, amelyiknek nemcsak a vasútállomása volt egy másik, hanem a buszállomása is: a központ közelében mûködött, s a vendéglőt a megálló tövében egykor Szabó Károlynak nevezték?

- Igen.

Interjú Székedi Ferenccel

– Legszívesebben azzal kezdeném a mailinterjút, hogy megkérdezem, milyen színű a székely virág? De hát nem ismerjük egymást személyesen, nem tudom, mennyire örvendene az én nyers humoromnak, úgyhogy kezdjük a kötettel (Fent a csúcson, lent a mélyben, Magyar Elektronikus Könyvtár, szerkesztő: Cseke Gábor): jól tudom, hogy ez az első elektronikus könyve, és a sorban ez az ötödik gyűjteménye?

– A humornak mindig örülök, akár nyers, akár finomkodó, akár kajánkodó, mert a szellemi készenlét csalhatatlan jele. Ha valaki menet közben elhagyja a humorérzékét, vagy a derűre való képessége hagyja el őt és csupán növekvő sértődékenységét cipeli magával, akkor két lehetősége marad: közép- vagy kelet-európai politikus válik belőle, netán meghasonlott ember. (A kettő, persze, nem zárja ki egymást.) Ami a székely virágot illeti, az körülbelül olyan lehet, mint a székely gólya.

Gergely Tamás paródiái

Flaskának a fejére szarnak*

Flaska azt megszokta, hogy a víz a nyakába hullik, amikor esik, olyan az egész, mintha a csatornát a plafononon keresztül vezették volna végig, s az eltörik. De most… valami barna képlékeny anyag csöpögött, az emeletről egy lyukon keresztül, ami eddig nem tűnt fel neki.
Egyenesen a fejére.
Letette erre a flaskát a kezéből, biztos helyre, hogy legalább azt ne érje az áldás, s a homlokához nyúlt, mert már a csurgott lefele az a valami. Orrához vitte, megszagolta, rájött, hogy szarnak rá.

Subscribe to this RSS feed