Kántor Lajos

Kántor Lajos

Fehér kakas, vörösbor

Mit tud(ott) Udvarhely?

(Részlet a Fehér kakas, vörösbor c. kötetből)*

A kisvárosok vetélkedése a megüresedett (?) székely fővárosi címért-rangért évtizedekre vezethető vissza. Külső emberként, távolabbi szemlélőként mondhatom magam semlegesnek, jóllehet elfogultságot is bejelenthetnék régi, ifjúkori emlékek és újabb tapasztalatok alapján. Volt idő, amikor Székelyudvarhelyre szavaztam volna, aztán Sepsiszentgyörgy kezdett vonzani, a vidékiségből kiemelkedő színházával és jó képzőművészeivel, közben pedig Csíkszereda hívott, ugyancsak műtermeivel, újabban Hajdú Áron Alutus nyomdájával (ahol jó ideje a Korunk és sok könyvünk készül el) – és itt vehettem át (a nyomdaigazgató és Kriterion alapítványi elnök kezéből) 2013-ban a Kriterion-koszorút. 

A gyűrű és a lábjegyzetek

Csapody Miklós Hídverő-díjához

2016 októberében, Székelyudvarhelyen, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány nevében meggyűrűztük a hatvanegy éves Csapody Miklóst. Az esemény, Csapody könyveit tekintve, jóval korábban is bekövetkezhetett volna, de végül is így van jól, amikor közel három évtizedes politikusi pályáját lezárva, Ilia Mihály jó tanítványaként visszatért az irodalomtörténet-íráshoz, mindenekelőtt az erdélyi magyar irodalomhoz.

Cseke Péter EMIA-díjához

Ennek a 2015-ös évnek az elején töltötte be Cseke Péter, a Kolozsváron élő sajtó- és irodalomtörténész, szerkesztő, megbecsült egyetemi ember, a hajdani költőjelölt majd elismert riporter a 70. életévét. Közös folyóiratunkban, a Korunkban rövid köszöntőmet ezzel kezdtem: hogy milyen költő lett volna Cseke Péterből, ha a Vitorla-ének című antológia megjelenése, 1967 után nem hagyja abba a versírást, már nem tudhatjuk.

Bözödi György Székely bánja c. kötetéről

Legelőször magamnak ajánlom sűrűbb forgatásra, újra- és újraolvasásra Bözödi Györgyöt, aki éppen hogy megélte az első világháborút megelőző utolsó békeévet, majd elérkezett 1989-be is, de az úgymond romániai forradalomról végleg lekésett (noha mindvégig itthon maradt), november 25-én ugyanis letette román állampolgárságát, egyúttal székelységét sem élhette tovább; így aztán arra nem tudna válaszolni, hogy ma a székely bánja, vagy ellenkezőleg, székely támad.

Székelyekkel a képtárban

Áron, Imre, László(k), Pista és…

Hát akkor jöjjünk most Szentgyörgyrre, a Székely Nemzeti Múzeum képtárába. Sebestyénnek be kell vallania, hogy ezt a választást ifjabbik Sz-nek köszönheti – neki róhatja fel a többi székely város –, noha az utólagos érvek számosak, amelyek Sepsit részesítik előnyben. A szemináriumi helyszín eldöntése előtt újra végiglapozta Szilágyi Domokos összegyűjtött verseinek eddigi legvastagabb kötetét, és szinte a legvégén, a 696. lapon újra megakadt a szeme a Tőzsgyökeres csujogatókon („zs”-vel), pontosabban annak második versén:

Subscribe to this RSS feed