Az udvarhelyi Látó-estről

Április 23-án délután az irodalom is megérkezett a Gfesztre. Az eredeti beharangozóhoz képest a teljes Látó szerkesztőségéhez képest csupán a tagok fele érkezett meg a G.-ba (ezúttal a székelyudvarhelyibe, a marosvásárhelyiben rendszeresebb vendégek), azonban a színvonalas, kellemes irodalmi csemegére számító, a nagyteremben minden asztalt és széket megtöltő közönségnek nem kellett csalódnia.

Kovács András Ferenc, a lap főszerkesztője – önmeghatározásuk szerint a szervezetben a kicsifőnök Szabó Róbert Csaba nagyfőnöke – röviden beszélt a Látóról, bemutatta a felolvasó csapatot, azaz a már említetteken kívül Vida Gábor prózaszerkesztőt is, valamint a friss Látó számokról is ejtett néhány szót. Már többször találkozhatott az udvarhelyi közönség a vendégekkel korábban, így hamarosan a felolvasásra került sor. A Jékely centenáriumra való tekintettel KAF előbb Jékely Zoltántól olvasta fel a kedvenc verseit (az áprilisi Látóban ajándékként néhány Jékelyt ábrázoló képeslap is található), úgymond a közönséget is bemelegítve, majd próza következett.
Szabó Róbert Csaba a Librinél tavaly megjelent és jelentős visszhangot keltő Fekete Dacia című kötetéből az egyik erdélyi rémtörténetét olvasta fel, melyben arról mesél, hogy a keresztszüleinél való vendégeskedése alatt miképpen jött rá, a felső szintet nem fürdővendégeknek adták ki a rokonok, hanem az éjszaka hallott neszek egy régi családi tragédiára derítenek fényt.
Majd újra verseket hallhattunk, KAF ezúttal Kovács András Ferenc verseket olvasott, miközben a jelenlevők reakcióiból látható volt, hogy ismerik és szeretik költészetét.
Vida Gábor tőle szokatlan módon ezúttal egy sci-fi novellával készült, egy ironikus, rendkívül vicces, harsány nevetést okozó utópisztikus írással, a tűzdelt őzgerinces áfonyás fokhagymás lehelletet (természetesen nem a szerzőét, hanem a szereplőét) bizonyosan nem feledjük egy ideig. A felolvasások után lehetőség nyílt a szerzőkkel való beszélgetésre is, az éhesebbek pedig elindultak az őzgerinc nyomába.