Nagy Koppány Zsolt udvarhelyi estjéről

Április 26-án a székelyudvarhelyi kötődésű Nagy Koppány Zsolt a GFeszt vendége, akit a szintén udvarhelyi Murányi Sándor Olivér kérdezgetett.. Ennek megfelelően a fiatalkori, helyi emlékek felelevenítésével indult az est, többek között a középiskolás diáknapokról, gimis életről, diákpolgármester-választásról (az elektromos gitár előnyéről és a lányokra gyakorolt hatásáról) mesélt Zsolt.
A kolozsvárra kerüléssel új társaságot is megismert a szerző, az Orbán János Dénes fémjelezte Előretolt Helyőrséget, amelyhez számtalan felejthetetlen emlék köti, valamint az irodalmi életben való indulása is itt került megalapozásra. Erre az időszakra tehető az első, „Arról, hogy milyen nehéz” című novelláskötetének megjelenése is, mely az Erdélyi Híradós kötetek közül az egyik legkeresettebbé vált – hogy ez a szövegek vagy Szentes Zágon borítója miatt történt-e, esetleg a pironkodó könyvboltos nénik elrejtették a fedőlapja miatt és ez méginkább keresetté tette, nem tudhatjuk, de a szép számmal megjelent közönség és a szerző közösen mulattak a fejtegetésen.

Majd szóba került a budapesti vendégmunkási élet, a céges angoltanárok sanyarú sorsa, és ebből az időszakból már szövegeket is hallhattunk. Előbb a vendégmunkás identitászavaráról, anyaországi tapasztalatairól és hazautazásairól egy pár keserédes történet következett, amelyek tizenéve sokakkal megeshettek volna – metszően találó, hangulatos leírások nevettették meg a kiváncsi közönséget. Megtudhattuk, hogy miképpen született meg Zsolt második könyve, a „Jozefát úr, avagy a regénykedés”, mely végül nem az eredetileg tervezett helyen jelent meg, hanem egy regénypályázaton nyertes alkotásként hozott annál nagyobb elismerést a szerzőnek, és amely siker végül a Magvetős stabil kapcsolat kialakulásához vezetett. Azóta ebből az együttműködésből két kötet is napvilágot látott, a „Nagyapám tudott repülni” című novelláskötet, valamint az „Amelyben Ekler Ágostra emlékezünk” című regény.
Ez utóbbiból sajnos már nem kaphattunk ízelítőt időhiány miatt, viszont Nagy Koppány Zsolt még felolvasott egy  apokrif szöveget az angoltanári időszak térítéseiről és bukkanóiról, sokadszorra bizonyítva az est folyamán, hogy érdemes a kiemelt figyelemre. Nem is tudnám pontosan megmondani, utóljára mikor sikerült városunkban egy szerzőnek ennyire magával ragadnia közönségét, ilyen odafigyelést és megannyi őszinte mosolyt kiváltania az asztal másik felén levőkből.