Potozky László szeredai könyvbemutatójáról
Fotó: www.szekelyhon.ro

Potozky László szeredai könyvbemutatójáról

2013. szeptember 17-én, kedden este 6 órakor mutatták be Csíkszeredában Potozky László Nappá lett lámpafény című kötetét. A csíkszeredai novellistának 2011-ben a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó – Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy gondozásában megjelent Áradás című kötete után ez a második könyve, amely a mai szépirodalmi kiadók palettáján nagyon előkelő, ha nem a legelőkelőbb helyet elfoglaló Magvető kiadónál látott napvilágot.

A Hargita Megyei Kulturális Központ Pinceklubjában megrendezett könyvbemutató elején Ferencz Angéla igazgatónő, az intézmény vezetője és az est házigazdája arra emlékeztette a szép számban megjelent érdeklődőket, hogy alig két éve ugyanebben a helyiségben került sor Potozky László csíkszeredai debütálására, és a szerző munkái azóta számos, zömében pozitív kritikát tudhatnak magukénak, nem beszélve a különböző díjakról, amelyek szintén azt jelzik: Potozky László kiemelkedik tehetségével pályakezdő kortársai közül.
A tizenöt novellát tartalmazó könyv bemutatóján főként a szóé, és nem a szerzőé volt a főszerep. Ezt a szándékot jelezte már a felolvasással való indítás és a teljes est arányos tagolása, ugyanis a résztvevők a rendezvény közepén és végén is hallhatták, miként szólal meg a Potozky-szövegvilág a szerző tolmácsolásában. Az író beszélgetőtársa második, szellemi „apja”, Fekete Vince József Attila-díjas költő, a Székelyföld című folyóirat főszerkesztő-helyettese volt, aki bevezetőjében erről az apasági élményéről szólt, vagyis azt idézte fel, miként fedezte fel nemrég az azóta sikeresnek mondható írói debütáláson túl levő Potozky Lászlót. Fekete Vince jól irányzott kérdései nyomán a közvetlenség erejével ható, ugyanakkor tartalmas beszélgetés bontakozott ki. Megtudhattuk, Potozky miként lett pszichológushallgatóból újságíró szakos egyetemista, majd ezzel összefüggésben prózaíró, bepillantást nyerhettünk írói műhelytitkaiba, amelyeket olyan mesterek őriznek, mint Tar Sándor és Bodor Ádám, Ernest Hemingway, Marios Vargas Llosa és Julio Cortázar.
Arról, hogy mit gondol az alkotásról, saját íróságáról, az írott szóról, legjobban talán abban a metaforikus, ars poeticának nevezhető szövegrészletben összegeződik, amelyet a kötet szerkesztője, Darvasi Ferenc a könyv hátlapjára a Kiképzés című novellából kiemelt: „Mert papírom most a föveny, a tenger hullámzása pedig a mértéktartásban lesz segítségemre: karcoljam bele a nedves homokba, ami eszembe jut, és hagyjam, hadd mossa el a víz. Majd ismét írjam le ugyanazt, ezúttal azonban tömörebben, aztán várjam ki, míg a hullámok ezt is megcenzúrázzák. És így tovább, egészen addig, amíg minden szó a helyére nem kerül, s ha a víz már nem tudja nyomtalanul leradírozni a mondataimat, talán érnek is valamit.”
Minden bizonnyal ennek a mértéktartásnak, alkotói alázatnak és kitartásnak a jegyében születik meg Potozky László következő kötete is, amely – mint megtudtuk – regény lesz.