Rafi Lajos Stockholmban - képriport

Rafi Lajos roma származású magyar költő, Gyergyószárhegyen él. Mindmáig egyetlen magyar nyelvű könyve Földhöz vert csoda címmel a budapesti l’Harmattan kiadónál jelent meg 2008-ban. A kötet verseit Ove Berglund fordította le svédre, az Ett under, slaget till marken 2010-ben jelent meg a  Brända Böcker kiadónál Svédországban.

2012 májusában Rafi Lajos Gunnar Svensson svéd költő valamint a Miljömagasinet című lap meghívására öt napot Stockholmban tartózkodott.

 

 

Rafi Lajos vendéglátójával: Gunnar Svensson svéd költővel, ez utóbbinak gröndali lakásán. 2011 májusában Svensson látogatott el Szárhegyre. Gunnar egészen jól feltalálta magát Szárhegyen. Svensson felismerte Rafiban a rokon lelket: mindkettő költő és bádogos.

Előtte kiterítkezik a Város. Fekete-fekete-tetők-réz-réz. A svéd rendőrök egyébként durvák voltak a reptéren. Kiabáltak Rafival, végül a költő leleményessége szolgáltatta a megoldást: elővette Gunnar Svensson könyvét, rámutatott és azt mondta: Invitászion, turiszt, invitászion! A költő kérdése vendéglátójához: Engem egyedül vizsgáltak meg a repülő utasai közül, van rajtam valami különös?

Micsoda ”volümenek”! A Stockholmi Városi Könyvtár világhírű épülete, Gunnar Asplund alkotása előtt. Ennek versszalonjában tartotta előadását a gyergyói költő.

Gyűlnek egyre a fekete percek/Gyűlnek egyre a fekete ráncok (Cigány helyzetállapot). Rafi magyarul és lovári nyelven olvasta fel a verseit, amelyeket  svédül Ove Berglund műfordító valamint Ingela Karlsson színésznő tolmácsolt.

Aki József Attilát fordította svédre. És Radnótit, Babitsot és Weörest. Valamint Kányádit és Rafit. Ove Berglund.

Svensson döntése, hogy ellátogat Rafihoz, a Kebab Kungen című vendéglőben született meg. Meséltem neki egy expresszív hangú roma költőről, aki a cigánysoron lakik huszonnégy négyzetméteren, éli azt az életet. Bádogos különben, abból tartja el népes családját. Ír, ahol tud: a patakparton, a kocsmában, néha összehajtogatott kabátja az íróasztala… Mire a kebabot elfogyasztottuk, Gunnar közölte velem: meglátogatom Rafit. Másfél évre rá ugyanazon asztalnál ülünk – immár hárman. 

Puszta vigaszom: ”gondolkodom, tehát élek.” Valóban elgondolkoztató tény az élet. (Naplójegyzet, 2010.09.22). Bajna György, Rafi ”mentora” írja: Rafi Lajos nem sokat tudhat a róla szóló dicséretekről. A lelkes vállon-veregetések esetleg pillanatnyi jó érzést keltenek benne. Kétségbeesett ember, akit gyakrabban vernek át ígértekkel, mint mást, így képtelen a családfői elvárásoknak eleget tenni, képtelen eltartani családját. (...) Aki már élt meg két-három olyan napot úgy, hogy még kenyér sem volt az asztalon, s gyermeke tekintete sem kérdezte már, hogy miért nincs mit ennünk, édesapám, az sejtheti mit érezhet a Költő. (...) Gyakran tárhatom szét tehetetlen a kezem magam is, hogy sajnálom, most nem tudok még 10 lejjel sem segíteni. Ilyenkor nagyon röstellem a helyzetet. Azért is, mert Lajosnak nem alamizsna, munka kellene! Ebben vár segítséget.

 

 

 

Olykor magamra ébredek./Fölkavarnak a reggelek./Jajgat a Nap, úgy érzem. (Új Május) Joar Tiberg, Gunnar Svensson költőbarátja mondta a Földhözvert csoda elolvasása után: Sose olvastam meg ilyen keserű hangú könyvet.

 

 

 

 

Kérdezték, milyen nyelven gondolom ki és írom meg a verseim. Hát én így írom: ezzel a kézzel!

(Kép és szöveg: Gergely Tamás)