Székelyudvarhely: otthon az irodalomban

Honnan indultak, milyen képzelt és valós tájakon barangoltak már? Hol és merre tartanak most? Érdekes kérdések, frappáns válaszok, no meg természetesen versek is elhangzottak a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban, az Útközben című irodalmi esten. Farkas Wellmann Éva, Ármos Lóránd, Bálint Tamás – a három erdélyi származású, fiatal, de a kortárs magyar irodalom nagykönyvében előkelő helyen jegyzett költővel, és az őket faggató, szintén neves Elek Tibor irodalomtörténésszel, a Bárka Irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat főszerkesztőjével találkozhattak június 20-án a kortárs literatúrát kedvelő udvarhelyiek.  

 „Jól összeszokott csapat, akik tudják, hogy mit akarnak egymástól és a közönségtől” – mutatta be a szép számú közönségének a vendégeket Zsidó Ferenc író, az est házigazdája. Miért együtt ők hárman? –  a kérdésre válaszként a beszélgetést vezető Elek Tibor foglalta össze az alkotók pályájának, életútjának főbb kapcsolódási pontjait. Mindhárman a kolozsvári Előretolt Helyőrség 2. nemzedékének képviselői, akiket a harsány hangú úttörőkhöz viszonyítva egy sokkal komolyabb, visszafogottabb, fegyelmezettebb alkotói magatartás, a formakultúra tisztelete, kifinomult (ön)irónia, a verseikben tetten érhető összegzési szándék jellemez. Kevésbé rájuk szabott viszont a röghöz kötöttség, az út, utazás konkrét és jelképes értelemben is megjelenik, sőt, visszatérő motívum költészetükben. Ez a képzelt és valós tájakon való barangolás volt az egyik magyarázat az est címére.  A másik, hogy az udvarhelyit megelőzte a „hármas fogat” luxemburgi, nagykárolyi és nemrég írországi (Dublin) bemutatkozása. 
Az erdélyiséghez való viszonyulásra, az otthon- otthonosság fogalmának meghatározására  vonatkozott Elek Tibor első kérdése A költői hármas legnyugtalanabb tagja, a nagykárolyi születésű, Budapest –Dublin – Budapest tengelyen ingázó Ármos Lóránd úgy válaszolt, partiumiként kérdéses, hogy mennyire vallhatja magát igazán erdélyinek. „Ott kell, hogy otthon érezzem magam, ahol vagyok” – mondta, hozzáfűzve, hogy biztos pontot jelent családja, anyanyelve is. 
„Budapest, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Kolozsvár, bárhol otthon vagyok, de itthon egy kicsit jobb” –Bálint Tamás röviden, velősen felelt, megindokolva, miért szerette úgy Kolozsvárt, hogy nem feledhette szülővárosát, Székelyudvarhelyt. 
Fontos, hogy lélekben is elfogadja a helyet, ahol él – vallotta a marosvásárhelyi születésű, Székelyudvarhelyen felnőtt, jelenleg Békéscsabán élő és alkotó főállású irodalmár és költő, Farkas Wellmann Éva. 
Az est címére reflektálva a „ki honnan indult, hol és merre tart ? ” kérdésre is feleltek a vendégek. Ármos úgy fogalmazott: állandó keresésben van, egy kaptafánál nehéz megállnia. Bálint Tamás megnyugtatta a közönséget: marad Udvarhelyen, és készülő kötetében komolyabb témák felé nyit. Farkas Wellmann Éva pedig igazi költői választ adott, mondván, abba a korba ért, amikor kényelmetlen, „szűk ruhát már nem vesz magára”.  
A beszélgetés végére az alkalomra írt versek felolvasása tett pontot. A házi feladatot, hogy egymástól kölcsönzött verssorral induljon és végződjön a költemény, szerepeljen benne az „útközben” szó, Elek Tibortól kapták és igazán bravúrosan megoldották a poéták.  Az elhangzott verseket, a fesztelen, családias hangulatú találkozást a közönség azzal köszönte, hogy percek alatt elkapkodta a helyszínen megvásárolható, dedikáltatható versesköteteket.


Hargita Népe