Az Új Forrás udvarhelyi estjéről

Nem is kezdődhetett volna szebben augusztus, mint egy hétfői irodalmi rendezvénnyel, mely során a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár olvasótermében bemutatkozott az irodalomkedvelő közönségnek az Új Forrás tatabányai folyóirat. A lap főszerkesztője, a József Attila-díjas Jász Attila (írói alteregója Csendes Toll), valamint szerzői, Ughy Szabina és Oravecz Péter léptek fel, utóbbi gitárkíséretet is biztosított a hangulat fokozásáért.

Murányi Sándor Olivér nem először faggatta az udvarhelyi hallgatóság előtt Jász Attilát, a közelmúltban saját szerzői estje kapcsán már elbűvölt egyszer mindenkit, és az indiános utalások ezúttal sem maradtak el.
Első körben a folyóiratkultúráról, a a magyarországi irodalmi lapok jelenlegi nehéz helyzetéről értekeztek, és arról, hogy ez sokszor a múltban sem volt másként, majd az Új Forrás története került terítékre, melynek Jász már hatodik éve főszerkesztője, Csendes Tollal közösen. Nagy sikernek örvendenek a tematikus számaik, egy időben a keresettebb példányokat a könyvtárakból is kilopták, melynél nagyobb öröm és pozitívabb visszajelzés nem sok lehet a szerkesztőség számára. Igyekeztek inkább a szép dolgokra koncentrálni az est folyamán, nem pedig a költségvetési-működési nehézségekre. Szinte havonta megjelenik a folyóirat, évi tíz lapszámmal és egyre szélesedő online jelenlétet igyekeznek kialakítani.
Ughy Szabináról kiderült, hogy Szentmártoni Jánoshoz hasonlóan neki is a vers az otthona, de van egy nyaralója, ami a prózaírás. Jelenleg ugyan éppen prózát ír, az est végén verseiből olvasott fel.
Oravecz Péter életrajzi mérföldköveinek felelevenítésével derítette fel a közönséget, amikor elmesélte, hogy a természettudományi szakra nem sikerült bejutni, így lett bolcsészkaros, a BTK-n halasztott egy évet, szerelmi csalódás és alkoholizmus miatt, az állatkertben dolgozott, ahol a legveszélyesebb állat mellé kérte magát, így józanította ki a párzási időszakában levő tevebika. A felolvasások után gitárszóval búcsúzott, illetve búcsúztak a vendégek és a moderátor.


Íme néhány kiragadott mondat a Jász Attila korábbi, egyéni udvarhelyi estjéről írt tudósításból: A szerző a rövid életrajzi elemek ismertetése során bevallotta, hogy közép- és főiskolás korában mindenki vegyészmérnöknek szánta és heves ellenkezést váltott ki környezetében minden próbálkozása, amellyel az irodalom fele kívánt fordulni, így végül amikor a huszas évei közepén egyre több folyóiratban sikerült publikálnia, még úgy érezte, hogy a kortársaitól le van maradva.
Az észak-amerikai indiánokról és  irodalmukról szóló történetek (azok minden szépségével, vagy éppen a rezervátumokban kaszinókat működtető, elanyagiasodott, jogdíjleső árnyoldalával együtt) során Xantus Jánosról is mesélt, az est legemlékezetesebb mondata volt talán az a tőle származó idézet, amellyel az indiánoknak próbálta elmagyarázna, hogy honnan is való: "a magyarok európa indiánjai".
Saját versei felolvasása mellett szóba kerültek a Csendes Toll álnéven írt szövegei (Csendes Toll monogramja Cseh Tamás előtti tisztelgés), melyekről egészen sokáig nem derült ki, hogy Jász Attila a szerzőjük. Megtudhattuk, hogy Cseh Tamás halálakor Csendes Toll is a sírba került, de nem tudta megállni és lezárni ezeket a történeteket, így azóta is a bőrébe bújik néha alkotáskor, valamint Hobóhoz fűzödő barátságáról is sokat elárult.
Ennyi indiánozás után nem is volt már különös, hogy az est végén a békepipa meggyújtása sokakban gyermeki mosolyt ébresztett és szívesen hallgatná meg Jász Attilát bármikor újra.