Az író, aki beszélgetni ment a prostituálthoz

Egy derűsen anekdotázó író estjéről a legnehezebb beszámolót írni, hiszen szinte lehetetlen visszaadni a beszélgetés jó hangulatát. A kolozsvári Bulgakov Café és az Erdélyi Magyar Írók Ligája közös, Álljunk meg egy szóra! című beszélgetéssorozatának legutóbbi vendége, Nagy Koppány Zsolt éppen ilyen nehéz helyzet elé állított. László Noémi jó érzékkel terelgette a meghívottat életének történetén, a közönség pedig nagy nevetések közepette tudott meg egyre többet és többet a székelyudvarhelyi származású, jó ideje Budapesten élő íróról.

Az alábbiakban, anélkül, hogy megkísérelném visszaadni az említett jó hangulatot, tényszerűen felsorolok néhány érdekességet a beszélgetés során elhangzottakból:
 
- Nagy Koppány Zsolt abban a ruhában érkezett az estre, amelyet a Facebook-eseményhez csatolt fotón is visel, hogy mindenki biztosan megismerje, mivel egy híres kolozsvári főszerkesztő egyszer már összekeverte Dragomán Györggyel.
- Zsolt elég gyakran bemegy különféle könyvesboltokba megkeresni (sőt megvásárolni) a saját könyveit.
- A kétezres évek elején az akkori munkahelyét is jelentő Erdélyi Híradó Kiadó szerkesztőségében könyveken aludt. (Többek között ezzel magyarázható, hogy első könyve az Arról, hogy milyen nehéz címet kapta.)
- Iszonyú frusztráció van benne a versírással kapcsolatban, szerinte ugyanis költőnek lenni rock n’ roll, a prózaírói munka ezzel szemben pepecselés. 
- Legutóbbi nagy versélménye Oravecz Imre Távozó fa című kötete volt, amelyen sírt is.
- Nagy Koppány fizetett már prostituáltnak, de csak beszélgettek.

Nagy Koppány Zsolt egyébként 2000 és 2002 között az Erdélyi Híradónál tapasztalta meg a kollegialitás szépségeit és rútságait is. Mint felidézte, amikor bement hozzájuk a főnök, Orbán János Dénes, gyorsan abbahagyták az addig játszott Caesar IV nevű stratégiai játékot, mégis lebuktak, de „nem adták ki egymást”. Amikor viszont vesegörcs miatt meg kellett műteni, a kollégái felzabálták a szerkesztőségben tárolt zakuszkakészletét – ennyit a kollegialitásról. A korszak másik népszerű számítógépes játéka, a Diablo az ezredforduló vonatkozásában került felszínre. Nagy Koppány felidézte, hogy 2000 szilveszterét az akkori barátnőjével és az ő baráti társaságával ünnepelte a Monostoron, de kötelességének érezte, hogy tiszteletét tegye a szerkesztőségben szilveszterező Orbán János Dénesnél és Farkas Wellmann Endrénél, odaérve azonban azt tapasztalta, hogy az említett úriemberek elmélyülten diablóznak, ő pedig, visszataxizni nem lévén pénze, ült és nézte (?!) őket. (Ezek után rejtély, hogy akkori kapcsolata miért ért véget.)

A strici, a kliens és a versek

Nagy Koppány Zsolt egyébként maga is verseket írt először, ám ezzel „kamaszkori szemérem” miatt rövid úton felhagyott, és prózára váltott. 2015 végén azonban a Kalligram folyóiratban Családi pör címmel jelent meg egy epikus költeménye, melyet egy 2014-es, Viperával támadt a kliensre a strici című Index-cikk inspirált. A mű felező tizenkettesekben, irodalmi igényességgel vázolja fel, hogyan támadt viperával (nem a kígyó, hanem az ütlegelésre alkalmas kézifegyver) a kliensre a strici. A történet érdekessége, hogy a szerző műgondja arra is kiterjedt, hogy az Index cikke alapján felkeresse a szexuális szolgáltatások hirdetésének teret adó rosszlányok.hu oldalt – amelyről addig természetesen nem tudott –, kifizessen egy órát egy prostituáltnak – akivel természetesen csak beszélgetett –, közben pedig felmérje a légyottoknak teret adó, szexuális segédeszközökkel sűrűn berendezett szobát. Felesége, Réka ebben mindvégig támogatta, sőt a vers megírásában is segédkezett, Nagy Koppány szerint „a gyengébb rímeket ő találta ki”. 
László Noémi felhívta a figyelmet arra, hogy Nagy Koppány Zsolt írásaiban gyakran szerepelnek ismert versidézetek idézőjel nélkül. Ezzel kapcsolatban a szerző elmondta, igyekszik tényleg csak ismert részleteket használni jelöletlen idézetként, nehogy valaki őt dicsérje meg egy klasszikustól átvett sor miatt. 

Ébredéssé merevedés

Novellákat a szerző már csak akkor ír, ha határidőre le kell adni, a regények egy-egy részletét pedig két-három hetes erőltetett menetben írja édesapja székelyudvarhelyi orvosi rendelőjében. Őt magát is orvosnak szánták, ezért biológia-kémia osztályba járt, a szerves kémia és a fizika azonban sehogy sem ment a fejébe. Később, László Noémi további puhatolózására azt is bevallotta, hogy nem is adott azért olyan sok lehetőséget az említett tárgyaknak, hogy a fejébe menjenek, ehelyett inkább rövid úton feladta a harcot a vegyjelekkel és vektorokkal. Hogy ebbéli frusztrációját valamiképpen feloldja, egy bátor huszárvágással az Ébredés című diákújságot átnevezte Állóképpé merevedésre – amelyet kontextuson kívül hallott valahol –, csakhamar kiderült azonban, hogy ez egy pornóújság címe, így az iskola vezetésének határozott tanácsára mégis a régi, Ébredés cím mellett döntött.
Az orvosi helyett végül a kolozsvári magyar-angol szakra felvételizett, bejutott, így a besorozást is megúszta. Könyveiben egyébként rendszeresen felbukkan egy a szerzőre kísértetiesen emlékeztető, nem túl magas, szimpatikus, írással foglalatoskodó figura, akit Nagy Koppány a rosszindulatú kritikusok ellen vet be, ez a szereplő ugyanis a könyv lapjain hordja le a művet, megelőzve bármely gyorskezű kritikust. Az egyik leglesújtóbb véleményt egyébként a Moly.hu-n olvasta, a dühös kritikus itt egyenesen azzal vádolta meg, hogy több hordó erdélyi szilvapálinkával vásárolta volna be magát a Magvető Kiadóhoz.
A Magvető előtt egyébként az Erdélyi Híradónál és az Alexandránál jelentek meg könyvei, a Magvetőhöz (az azóta a Librit megalapító) Sárközy Bence révén került, neki ugyanis megtetszett a Jozefát úr, avagy a regénykedés című első regénye, amely nem mellesleg második lett az Irodalmi Jelen regénypályázatán. Így jelent meg a Magvetőnél a Nagyapám tudott repülni című novelláskötete, a kiadó ugyanis akkoriban azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a méltatlanul elhanyagolt műfajt visszahozza a köztudatba.
A budapesti irodalmi életbe Térey János költő vezette be, aki sok ottani írónak, szerkesztőnek (köztük Sárközy Bencének is) bemutatta, de annak ellenére, hogy 2002 óta Budapesten él, ma sem zavarja az erdélyi magyar író megnevezés. 

Elmaradt világhírnév

A legutóbbi, Nem kell vala megvénülnöd 2.0 című három részből álló regényéről némi öniróniával elmondta, világhírnévre számított a témától (a regény a nem túl távoli jövőben, 2050-ben játszódik, amikor bizonyos pártok kezdeményezésére elkezdenek vadászni a haszontalanná vált öregekre), azonban az időközben elindult Menekültválság, és Michel Houellebecq Behódolás című regénye meghiúsították dédelgetett álmait.
Nagy Koppány szerint a jó regény történetei által nem pusztán leírja, hogy milyenek az emberek, hanem megmutatja. Saját műveire egyébként jellemző az intertextualitás, a metabeszéd, folyton kiszól a szövegből, kikacsint az olvasóra. Szerinte intellektuális örömforrás az olvasó számára, amikor ráismer egy-egy intertextuális utalásra, „ez az út azonban véget ért számára”, következő tervezett regénye már „csak és kizárólag történet” lesz, mindenféle utalgatások nélkül.

Pályakezdők és nemtelen támadások

Nagy Koppány Zsolt az Orbán János Dénes által elindított, nagy vitákat kavart Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. egyik oktatója is, amellett hogy angolt tanít. Ezzel kapcsolatban elmondta, az indulatok elfedték az eredeti szándék nemességét, azt is elismerte azonban, hogy a kritikák egy része valóban jogos. Problémásnak azt érzi, hogy a programban diákként részt vevő 18-19 éves pályakezdőket is nemtelen támadások érik, holott tehetségesek, és egyáltalán nem szerencsés, hogy ilyen körülmények között kezdik meg az irodalmi szocializációjukat. A csoportjának egyébként két-három hetente fogalmaz meg egy-egy „felkérést”, az erre született írásokat pedig közösen áttanulmányozzák, megbeszélik, majd elküldik irodalmi folyóiratokhoz. 
A Magvetőnél egyébként tudnak „disztingválni”, biztosították róla, hogy a KMTG-nél betöltött szerepe nem akadálya annak, hogy a további könyveit gondozzák. Az est végén levetítették Lakatos Róbert és Bálint Arthur Személyi figyelő című filmjét, amely Nagy Koppány Zsolt egyik novellájából inspirálódott. Az Álljunk meg egy szóra! következő vendége Karácsonyi Zsolt költő lesz.