Egy szociálisan aktív költő és a tihanyi echó

Egy „szociálisan aktív költőt”, az erdélyi magyar „minőségi mennyiséget” ismerhette meg a közönség Karácsonyi Zsolt személyében csütörtök este a kolozsvári Bulgakovban, az Álljunk meg egy szóra! beszélgetés-sorozat legutóbbi állomásán. Az idézett meghatározásokat a házigazda, László Noémi találta mondani, utóbbit olyan értelemben, hogy Karának fontos a minőség, de ha öt verseskötete mellé odaszámoljuk a fordításköteteit is (románból prózát), mennyiségi tekintetben is jól áll.

A meghívott gyors fejszámolással arra jutott, hogy mintegy 2500 oldalnyi román irodalmat ültetett át magyarra 2008 és 2014 között, ez volt az oka annak is, hogy legutóbbi, A Krím című verseskötete már elég hosszú ideig készült. Azt is elárulta azonban, hogy a következő kötetével már jól halad, és ha minden jól megy, jövőre akár meg is jelenhet. Nonó Szilágyi István író, a Helikon alapító főszerkesztője korábbi szavait is idézte: „Meglátjátok, Kara mindenkit le fog körözni, mert ő dolgozik, nem, mint ti.” Kara azóta átvette a főszerkesztői teendőket a Helikonnál Szilágyitól, jelenleg ő az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) elnöke, tanít a BBTE színház és televízió karán, sőt a református egyházban is tevékeny szerepet vállal, szóval tényleg dolgozik. Ő maga egyszer bevallotta Szilágyi Istvánnak, hogy valójában lusta ember, de ezt jól álcázza.
A románt egyébként Aradon, a „tömbházudvaron” (a blokk mögött) gyakorolta még gyerekkorában, de sok román könyvet is olvasott, így a fordítás is kézenfekvő volt később. Mint mondta, főleg prózát fordított eddig, de egyszer szeretne egy kötetre való Nichita Stănescu-verset is átültetni magyarra.
Nonó felhívta a figyelmet arra, hogy Karácsonyi Zsolt igazi költőalkat, olyan, aki régebben gyakorta rögtönzött verset a kocsmaasztalnál meglehetősen átszellemült állapotban. Karácsonyi úgy fogalmazott, hogy annak idején az első versével elkapott egy szálat, amelyet azóta sem ereszt, úgy viselkedik, mint Hemingway öreg halásza. A jó versnek térképző hatása van, segít az olvasónak átlépni egy másik térbe, ugyanis a líra élő festményt hoz létre.
Szóba került Bréda Ferenc is, akivel hosszú ideig „próbáltak egymás agyára menni”, vagyis tovább srófolni a másik gondolatvilágának a furcsaságait. Így történt, hogy Kara saját bevallása szerint különféle vendéglátóipari egységekben, a Music Pubban, a Lagunában, a Flamingóban és a szépemlékű Prosperóban tanulta a legtöbbet a költészetről, igaz, könyvtárba is sokat járt azért.
Nonó egy felháborodott pillanatában megvádolta Karát azzal, hogy a gyíkemberek, a háttérhatalom (a tudjukkik) mellett ő maga igazolja a fennálló világrendet azzal, hogy ennyi mindent csinál párhuzamosan, holott a költőnek az erdőben kéne sétálgatni, és ehhez hasonló romantikus dolgokkal foglalkozni. Karácsonyi elmondta, hogy ő a beszélgetés pillanatában is egy erdőben sétál, valamint egy barlangban ül, sőt, ha nagyon figyel a tihanyi echó is berezeg, ami a földrajzi távolságot tekintetbe véve figyelemreméltó teljesítmény, de egy költőnek végül is legyen füle.
A nagy példaképek között felbukkant Homérosz, Villon, Horatius vagy éppen Ginsberg és Kavafisz neve, a magyar költőkre azonban Karácsonyi Berzsenyitől errefelé kollégákként tekint, akikkel együtt edz egy nagy focipályán, és mindenki igyekszik berúgni a gólt.
A sorozat következő meghívottja Márkus Barbarossa János lesz valamikor július közepe táján.