Az örök Ady – irodalmi tanácskozás Szatmáron
Fotó: Elek György

Az örök Ady – irodalmi tanácskozás Szatmáron

„A magyar irodalomnak lehetnek nagyobb alakjai, a magyar önismeretnek aligha van mélyebb forrása nála” – idézte Németh Lászlót Karádi Zsolt nyíregyházi irodalomtörténész előadásában pénteken délután a Szatmár Megyei Múzeum dísztermében.

November 17-én Szatmárnémetiben Ady Endre születésének 140. évfordulóján Az örök Ady címmel irodalmi tanácskozást szervezett az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, melyre határon innen és túlról érkeztek költők, irodalomtörténészek és műfordítók azért, hogy felelevenítsék Ady költői nagyságát és irodalmi életművének halhatatlanságát.
Muzsnay Árpádnak, az EMKE főtanácsosának köszöntője után, Havas Judit budapesti előadóművész idézte Móriczot, Krúdyt, Kosztolányit, Babitsot, József Attilát és Kemény Istvánt, akiknek egy-egy Adyhoz köthető gondolatát osztotta meg a hallgatósággal.
Kozma Dezső kolozsvári irodalomtörténész előadásában arról beszélt, hogy rendkívül érdekes az erdélyi magyar klasszikusok „utóéletét” vizsgálni, hiszen némely új, a világ változásához igazított értelmezés külön jelentést is hordozhat mind az olvasók, mind pedig az irodalomtörténészek számára. „Egy költő műve azzal, hogy itt hagyta, nem kész. Nemzete szellemében kell elkészülnie” – kezdte előadását szintén egy Németh László idézettel.
Karádi Zsolt Görömbei András Irodalom és nemzeti önismeret munkájából olvasott és értelmezett több részletet: „A magyar nemzeti tudat és önismeret történetében a XX. század legelején Ady Endre nyitott teljesen új horizontot. Egymaga érvénytelenítette a hivatalos magyar önszemléletet. Úgy élte meg a maga magyarságát, mintha ő volna az utolsó magyar, aki még tehet valamit ezért a népért. Az emberlét lehetőségeivel szembesítette a magyarság állapotát. Mélyen azonosnak érezte magát a magyarsággal, de éppen egyetemes emberi mértéke miatt magyarságtudata csak feszültségben volt megélhető: azonossága szembenállás is volt, szembenállása azonosság is.” – írta Görömbei Adyról.
Pop Felician költő, műfordító előadását Kereskényi Sándor olvasta fel: „Az Ady líra tematikus szerkezetének nagyon fontos eleme a térbeliség, a helyhez való viszony, a helyhez kötő emlékezet és képzelet. A térbeliség azonban gyakran kapcsolódik az időbelihez s így geografikus jelentése hamar átitatódik a történetiség jelentés-vonatkozásaival. Adyra a kezdettől jellemző a szülőföldélmény ellentmondásossága, a taszítás-vonzás fájó kettősége; alig várja, hogy elhagyhassa az őt sok szempontból béklyózó, korlátozó családi fészket, az otthoni tájat, sőt a hazát is ám, Párizsból is minduntalan hazavágyik.” - írta Pop Felician.

Az irodalmi tanácskozáson felszólalt továbbá Egyed Emese, Pomogáts Béla, Kereskényi Sándor, Balázs Imre József és Hegyi Katalin is, majd a délután egy kerekasztal-beszélgetéssel ért véget.

Az Ady-rendezvénysorozat november 18-án a költő szülőfalujában, Érmindszenten a XXVIII. Érmindszenti zarándoklattal folytatódott, majd Nagykárolyban ünnepi keretek között felavatták Ady Endre és Marchiș Otilia-Itóka bronzszobor-csoportját, amit Bíró Lajos szobrász készített és ami a magyar-román barátság szimbóluma is egyben.