Szandra May udvarhelyi hóhullásban
Fotó: Lector Kiadó

Szandra May udvarhelyi hóhullásban

Február 8-án, csütörtökön délután egy igazán családias és bensőséges könyvbemutatónak adott otthont a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár olvasóterme. Szakács István Péter faggatta egykori diákját, Demeter Zsuzsát a nemrégiben a Lector kiadónál megjelent, a Szandra May a hóhullásban című, Kinde Annamáriáról és költészetéről szóló könyvével kapcsolatban.

A helyszín is alkalmasabb volt erre az eseményre, mint a kocsma/kávézó, az érdeklődő és értő közönség belakta a termet, az eseményt keretbe foglaló Garabonciás dalok pedig a hangulatot is kellőképpen megalapozták. A Garabonciás szövegeit egyébként Kinde Annamária írta a ’70-es, ’80-as években, akinek kulturális életben való jelenléte ellenére verseskötetei csak a rendszerváltás után jelenhettek meg. Ennek okáról Demeter Zsuzsa csak annyit árult el, hogy vannak elképzelései, de nem annyira megalapozottak, hogy tényként tálalhassa. A tavaly megjelent monográfia egyébként nem tudományos dolgozat, azt nem a szakmának írta a székelyudvarhelyi származású, de Kolozsváron élő szerző („nem az agyonlábjegyzetelt doktori disszertációját nyomtatták ki”), hanem az egyszeri olvasót szeretné bevezetni ebbe a költői világba, szeretné megszerettetni, a köztudatba beemelni a méltatlanul elhanyagolt és a halál miatt túl korán lezárult életművet, rábírni az embereket, hogy vegyék kézbe és forgassák Kinde köteteit. Az irodalomtörténész ezért is foglalta a költőnő egyik alteregójának, Szandra Maynek a nevét a kötet címébe.
Általánosabb vizekre evezve arról is beszéltek az előadók, hogy bár Kinde Annamária csíkszeredai és nagyváradi évei alatt a pezsgő irodalmi élet szervezője volt, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának vezetőségében is évekig tevékenykedett, azonban látványosan kimaradt a budapesti irodalmi körforgásból, onnan nem vették észre, nem fedezték fel. Ez nagyon kevés kivételtől eltekintve más erdélyi szerzőnek sem szokott sikerülni itthonról, általában a fővárosban személyesen is jelen kellene lenni a befutáshoz.
Demeter Zsuzsa végig érthetően, megnyerően beszélt a monográfiája főszereplőjéről, Szakács István Péterrel szellemes diskurzust folytatva és közönséget többször megnevettetve szereztek egy szép és emlékezetes estét a közönségnek, akiknek a Garabonciás dalok és dalszövegek biztosan sokáig a fülében cseng még.