Vida Kamilla Bretter-köréről

„Jó voltam történelemből, de nincsenek traumáim”

Vida Kamilla brettere nagyszerűen példázza a valóban jól sikerült Bretter-kört: vagyis egy tehetséges szerző és egy nyitott olvasóközönség eredményes találkozását. Az est vitaindítója Marin Dia volt, a további beszélgetést pedig Sánta Miriám és André Ferenc moderálták.

A vitaindítóban Marin Dia kiemelte, hogy a versek nem ragadnak meg a közhelyek szintjén, hanem kivételes érzékenységgel viszonyulnak akár a legkényesebb témákhoz is, ugyanakkor az „önirónia, düh és az elfojtás dialektikája” révén hatalmas feszültséget kódolnak magukba. A felsoroltakat Sánta Miriám kibővítette a „saját szempont” fontosságával, amely szerinte irigylésre méltóan erős a versekben: a személyesség összefonódik a politikai szál felvezetésével, illetve a családi hátteréhez is magabiztos kézzel nyúl a költő – ezt különösen jól tükrözi a majd visszatérünk rá a kommunizmusban című vers egyik sora: „jó voltam történelemből, de nincsenek traumáim”. Vida Kamilla önálló hangját és hitelességét igazolja az is, hogy távol tartja magát a szinte trendszerű traumaköltészettől, helyette sajátosan építi fel a versekben feldolgozott történelmi múltat.
Ezt a meglátást Ilyés Zsolt is megerősítette, majd felhozta új szempontként a versek szellemességét, és a család megjelenítésének módját: Vida Kamilla verseiben a család nem csak kiegészítője, hanem része és közvetítője a történelemnek. Gotha Róbert Milán hozzátette: a lírai (el)beszélő nem próbálja a múltba erőltetni magát, hanem a családja által elmesélteket rekonstruálja a saját jelenében, épp ettől válik autentikussá a szövegvilág.
Felmerült továbbá az egyház és az egyetem intézményi szerepe, azok „deszakralizálása” az ironikus (ön)szemlélet által – ez leginkább A gép pihen című versben tűnik ki, ugyanakkor az egyház is egy gyakori visszatérő elem a versekben. Varga László Edgár szerint a szövegek jó megfigyelőképességről árulkodnak, ugyanakkor a szellemesség kapcsán hozzáfűzte: nem a hétköznapi, harsány zsebhumortól szórakoztatóak, hanem egy nagyon finom, cizellált humor működteti azokat. Ezt követően Csuszner Ferenc a gyerek-nézőpont hitelességét és sikerének miértjeit fejtette ki.
Az estet szokás szerint a meghívott, Vida Kamilla zárta, aki megköszönte a hozzászólásokat, alaposan megválaszolt pár nyitva maradt kérdést, majd kitért a technikai részletekre is. Kiderült, versei kezdeti stádiumukban csupán 4-5 oldalas eszmefuttatások, és ellentétben a legtöbb szerzővel, már nem egészíti ki azokat, hanem épphogy megfosztja a lényeget a fölöslegtől. Elmondása szerint ezek a versek inkább a megtörténtek feldolgozásának feldolgozását jelenítik meg, ezért különösen örül annak, hogy nem traumaköltészetként értelmezték történelmi verseit.