Nem élek nélkülem

Follinus Anna és Tarján Tamás estje Székelyudvarhelyen


Hangulatos, bensőséges irodalmi estet tartott Follinus Anna Gérecz Attila-díjas költő és Tarján Tamás irodalomtörténész-kritikus a székelyudvarhelyi G-Káféban.

 Follinus Anna és Tarján „nem élnek nélkülem” (mgj.: Follinus első kötetének címe: Nélkülem élek), de a hangsúly nem erre tevődött, sőt, Tarján külön kiemelte, nem szoktak együtt fellépni, ez egy kivételes alkalom. Így tehát a bensőségesség elsősorban arra a hangulatra értendő, amit ők előadóként az egyébként teljesen lelkes és érdeklődő közönség irányába sugároztak. Az összeszokottság, egymás gesztusainak és félszavainak értése gördülékennyé tette az estet: Tarján előadói gyakorlottsága jól kompenzálta a fiatal költőnő szűkszavúságát – akinek egyébként nagyon helyén volt minden (szűk) szava.
A meghívottakat felvezető Murányi Sándor Olivér kiemelte, termékeny kapcsolat az övék, és ez több ízben bizonyságot nyert az est folyamán is.
Follinus Anna Bonnban született, de nem német származású, ugyanakkor szereti a német kultúrát, szakdolgozatát Rilkéből írja (és rövidesen be is fejezi, erre a helyszínen is ígéretet tett, Tarján pedig tanúként szólította az egybegyűlteket). Költői hangját a klasszicitás és a szecesszionalitás határozza meg, imádja a kötött formákat, az adoniszi kólon a kedvence, elmondása szerint ez számára egy biztonságos keret, váz, vezérelv. A másik ilyen keret számára a képzőművészeti alkotások vizualitása: számos verse festmények, szobrok hatására született (Vers a futásod című második kötetében egy egész ciklus – a Tárlat című – kapcsolódik képzőművészeti alkotásokhoz. „Így könnyű” – jött a spontán reakció a lapot jól vevő közönség soraiból, de persze, képzőművész-versek olvastán kiderült, hogy azért mégsem annyira, s hogy olykor az árnyékunk eléréséhez is létra kell.
Tarján Follinus Anna megszólalását tragédia felé hajlónak nevezte, amit a költőnő nem cáfolt, ugyanakkor nem nevezte magát tragikus alkatnak. Még fölmerült, hogy az apja korai halála hogyan befolyásolta költői habitusának kialakulását, de mielőtt a hangulat elkomorulhatott volna, Tarján előrukkolt egy paródiával, melyben a költőnő azon manírját figurázta ki, hogy a tragikus dolgokat is kicsinyítő-képzővel látja el, így „domesztikálva” azokat.
Az udvarhelyi közönség Follinus Annában egy érett hangú, határozott világnézetű és kiforrott poétikával rendelkező alkotót ismert meg, kiről zárásként Tarján Tamás csak annyit mondhatott: már akkor „készen volt”, amikor nyolc évvel ezelőtt a Gérecz-díj átadásakor megismerkedtek. Follinus Anna est folyamán nyújtott teljesítménye alapján egyértelműen hitelt adhatunk Tarján szavainak.

Zsidó Ferenc