A XI. Szárhegyi Írótábor sommái
Fotó: Zsidó Ferenc

A XI. Szárhegyi Írótábor sommái

Rendhagyónak nevezhetjük a 2018 szeptember 21-23 között tizenegyedik alkalommal megszervezett Gyergyószárhegyi Írótábort. Rendhagyónak azért, mert nemrég elhunyt Egyed Péter író-filozófus, a tábor szellemi atyja, és táborszervező kollégáiban, Lövétei Lázár Lászlóban és Fekete Vincében az is felmerült, hogy Egyed Péter nélkül talán nem lehet, nem is érdemes.

Ő ugyanis – amint a visszaemlékezésekben elhangzott – olyan egységesítő személyiség volt, aki nem csupán a mindenkori táborok tematikáját határozta meg, hanem hangulatát és kisugárzását is, a meghívottak körének kiválasztásával is vigyázva arra, nehogy provinciálissá váljék a rendezvény. Az idei tábor jelenlévői végül a folytatás szükségességében állapodtak meg, az elnöki teendők ellátására pedig Markó Bélát kérték fel.
Sajnálatos módon az idei veszteséglista elég hosszú, így a rendezvény In memoriam tömbjében Egyed Péter mellett megemlékeztek a nemrég elhunyt Kányádi Sándorra, Bréda Ferencre, Jancsik Pálra, Kántor Lajosra, Horváth Andorra és Kiss Jánosra is.
A tábor központi tematikája az új Kántor Lajos – Láng Gusztáv kötet, a Száz év kaland volt. A hozzászólók, kiselőadásokat tartók több perspektívából közelítették meg a vállalkozást, méltatták jelentőségét, erősségeit is hiány(osság)ait. Elhangzott: ez a kötet nem az első Kántor-Lág folytatása, tehát nem szisztematikus irodalomtörténet, hanem a szerzőpáros válogatott cikkeinek, tanulmányainak, könyvkritikáinak egyberostálása, épp ezért némiképp esetleges, jelentősége mégsem elvitatható, mert így is kirajzolódik egy ív, a kötet megmutatja az elmúlt 30-40 év erdélyi irodalmának főbb erővonalait. Egyed Emese háromkezesnek nevezte e kiadványt, mert az végső formáját Dávid Gyula szerkesztésében érte el, ő volt az, aki a főbb tematikus blokkokat, fejezeteket is kialakította, vagyis a magányos írásokat konnotációba helyezve egésszé szervezte. Balázs Imre József az erdélyi-címke szabadabban, kitágított jelentésben való értelmezését emelte ki: (a kötet a Magyarországra kitelepedett erdélyi szerzőknek is hangsúlyos jelenlétet biztosít). Tamás Dénes kissé túlzónak találta a kötet „összebékítős” jellegét, szerinte a törésvonalak hangsúlyosabbak, mint azt a kötet láttatja, de ez az irodalom működésének egyik motorja is.
Az is elhangzott, hogy vannak nagy hiányzók és talán aránytalanságok is (például kevés a női szerző a kötetben), mindezek ellenére jelentős vállalkozásról van szó, mely a egyéni preferenciák érvényesülése ellenére valós, hiteles képet alkot az erdélyi irodalom 1970-2016 közti időszakáról, s mint ilyen, kanonizáló, ugyanakkor kánonszélesítő jellege is van.
A tábor záró akkordjaként fiatal szerzők olvastak fel – André Ferenc, György Alida, Kali Ágnes, Horváth Benji, Láng Orsolya, Sánta Miriám, Varga László Edgár és Varga Melinda, majd átadták a Csiki László-díjat, melyet Varga László Edgár érdemelt ki bejárónőm: isten című verseskönyvéért.
Lövétei Lázár László a díj kapcsán elmondta: Csiki László sepsiszentgyörgyi költő, drámaíró, műfordító tíz éve hunyt el, a róla elnevezett irodalmi díjat néhai Kántor Lajos kolozsvári irodalomtörténész kezdeményezésére hozták létre, és 35 évnél fiatalabb szerzőnek adják. Az 1985-ös születésű Varga László Edgár bejárónőm: isten című, második kötete 2017-ben jelent meg a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó és a budapesti Fiatal Írók Szövetsége közös gondozásában.
A Gyergyószárhegyi Kulturális Központ vezetője, Kolcsár Béla a tábor adminisztratív szervezőjeként elmondta: ha az írók is úgy gondolják, két év múlva nem lesz semmi akadálya az újbóli találkozásnak.

Ui.: az énekes jókedv sem kerülte el a tábort, s mivel nem csupán Láng Gusztáv nevét emlegettük sűrűn, hanem a helyszínen megünnepeltük Láng Orsolya születésnapját, hát adta magát a szóvicc is: az erdélyi irodalom a Láng-ok martalékává válik...