AZ EMIA díjátadójáról
Fotó: Bálint Tamás

AZ EMIA díjátadójáról

2018 október 6-án tartotta Székelyudvarhelyen hagyományos díjátadó ünnepségét az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA). Hídverő díjban részesült a határokon átívelő munkásságáért Mezey Katalin költő, író, szerkesztő az MMA irodalmi tagozatának elnöke. Laudációját Lőrincz György, az EMIA elnöke mondta. EMIA-díjat kaptak az idén 70. születésnapjukat ünneplők: Bogdán László (Fekete Vince laudálta), Kozma Mária (Zsidó Ferenc laudálta) és Varga Gábor (Gálfalvi György laudálta). Életmű-díjban részesült Gálfalvi Zsolt – pályáját Markó Béla méltatta.

A rendezvényről videofelvétel is készült, mely itt tekinthető meg.

A továbbiakban Lőrincz György EMIA-elnök köszöntő beszédét közöljük:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Ünnepeltek!

Sajnos ez az ünnepség is, akárcsak a tavalyi, tavalyelőtti, és a korábbi, az időközben elveszített barátaink, halottaink számbavételével kell kezdődjön. A tavaly ilyenkor kuratóriumunk fontos és jeles tagjának a halálára: Kántor Lajosra emlékeztünk, most pedig egy újabb halottunkra, a kiváló író-filozófusra, Egyed Péterre kell emlékeznünk, akivel nemcsak a kuratóriumunk egyik fontos, ötleteket és célokat megfogalmazó tagját veszítettük el, hanem jeles egyetemi tanárt, személyes barátot is. De persze a kuratórium tagjaira irányuló emlékezésünkön túl, nem feledkezhetünk meg az erdélyi és az összmagyar irodalom nagy halottjáról, Kányádi Sándor bácsiról sem, akit az évek során többször is ünnepelhettünk, köszöntöttünk Alapítványunk különböző díjaival. Nyugodjon békében a számára is most már derékaljjá vált szülőföldön! Emlékezzünk továbbá a szintén idén elhunyt Kiss Jánosra, Bréda Ferencre, Horváth Andorra..., fájdalmasan hosszú a lista.
Tisztelettel kérem önöket, adózzunk egy perc néma főhajtással az emlékük előtt.
Köszönöm.
Öröm a múló időben, hogy a fentiek mellett magának az örömnek is helye van az életünkben. Innen kívánhatunk hosszú boldog életet a kilencven éves Dávid Gyulának, aki hangyaszorgalmú, kivételes jeles embere irodalmunknak, és személyesen is köszönthetjük sorainkban a kuratóriumunk legjelesebb tagját, a bölcs tanácsadót, a 85 éves Gálfalvi Zsolt irodalomtörténészt, aki kivételes józanságával nemcsak a kuratóriumunk, de irodalmi életünknek is egyik jeles tagja.
El kell mondanom viszont azt is, hogy ez az ünnep, amelyen évről-évre köszöntjük a hetven éves íróinkat, költőinket, csak egy morzsa, porszem, a múló időben. Hisz az alapítványunk nem rendelkezik olyan forrásokkal, amilyent ünnepeltjeink megérdemelnének, a díjaink mindössze jelzésértékűek, figyelmeztetést jelenthetnek a száguldó pillanat és az emlékezés útján, ha nem másra, hogy ebben a celebekre épülő világban vannak olyanok is, akik valódi értékeket teremtenek. Alapítványunk a Communitas Alapítvány és Bethlen Gábor ZRT pályázataiból bonyolítja le díjátadó ünnepségét, ezen kívül még egyetlen cég, s annak igazgatónője, Gyöngyössy Judit, az, akire mindig, s mindenben számíthattunk. Mivel tehát anyagi forrásaink kissé szűkösek, így díjaink értéke sem vetekedik a Nobel-díj értékével. Pedig több is megilletné ebben az erdélyi pénzszegény irodalomban, minden ünnepeltet. Bízzunk benne, hogy szeretetünk és őszinte megbecsülésünk, mellyel ezeket a díjakat átadjuk, ellensúlyozzák valamelyest a szerény tarisnyálást. Mi a világot is odaadnánk nekik, s ha ezt nem is tehetjük, fogadják erőt adó biztatásunkat és elismerésünket.