Szatmáron mutatták be A nimfa mosolyát
Fotó: Czinzel László

Szatmáron mutatták be A nimfa mosolyát

Immár hagyománya van annak, hogy ahány színházfesztivált szerveznek Szatmáron, annyi Kovács Levente könyvbemutatót is. A marosvásárhelyi rendező, egyetemi tanár legújabb kötetét, A nimfa mosolyát a TranzitFeszt rendezvénysorozat egyik kísérőprogramjaként mutatták be az Északi Színház büféjében október 6-án.

Az És jött az aranykor és A megoldás szatmári bemutatói után most sem színházi tematikájú könyv került terítékre, hanem valami sokkal rendhagyóbb. Az író egy vele megtörtént paranormális történetsorozatot, bizonyos metafizikai megtapasztalásokat írt meg egy fiktív történetbe. A műfajilag fantasy regényként meghatározható mű legalább annyira „majdnem történelmi, kaland és egyfajta szerepregény is egyben, mint amennyire fantasy”, világított rá köszöntőjében Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója, aki most nemcsak a házigazda szerepét tölthette be, hanem az rendező beszélgetőtársa is volt egyben. Bessenyei szerint hihetetlen fantáziáról tanúskodnak a regény sorai, borzasztóan olvasmányos, igazi letehetetlen mű, amiben arra is választ kaphatunk, hogy mi köze van Soros Györgynek Marika nénihez a falu végéről, illetve mi kapcsolja az amerikai elnököt egy székely falucskához. Mindezekre egy házaspár sorstörténetén keresztül kaphatunk válaszokat. A regény főhősei ugyanolyan megmagyarázhatatlan történéseken mennek át, mint maga a szerző, ám a hangsúly nem ezen dolgok megfejésére kerül a könyvben, sokkal inkább arra, hogy ezek milyen hatással, befolyással lesznek az életükre.

Bár a műben szereplő helyszínek sok esetben fantázianevet kaptak – nem úgy hívják őket, mint a valóságban –, mégis a szerző valahogy mindent ide sűrít és a világok kapcsolódási pontjává emeli Erdélyt és különösképpen Székelyföldet.
„Az hogy Kovács Levente színházi ember, nagyon érződik a könyvben, de nem csak azért, mert a regény mottója egy Shakespeare idézet vagy, mert valahogy mindig picit odakanyarodik a színházhoz, hanem azért mert rendkívül erős jellemábrázoló, karakterformáló képességekkel bír. Olyan pontosan körvonalazva képezi meg ezt a két hőst, hogy már az első fejezet után régi ismerőseinknek érezzük őket, akiket jól esik végigkövetni. Játszi könnyedséggel, de nagyon mély elemzését adja az embereknek, a házasságoknak, az ember korrumpálódásának, miközben hátborzongatóan és nagyon izgalmasan szövi bele a fantasztikumot ebbe az egyébként nagyon reális világba” – foglalta össze olvasói tapasztalatait Bessenyei Gedő István.

A nimfa mosolyából a Harag György Társulat színművészei olvastak fel: a regény illusztris részleteit Gál Ágnes, László Zita és Péter Attila Zsolt tolmácsolásában hallgathattuk.