Gothár Tamás Bretteréről

Szorongástapasztalatok Kelet-Európában, a Balkánban és bennünk – Gothár Tamás évadnyitó Bretter-köréről.

Megkezdődött a kolozsvári Bretter-körök sora, ezúttal Gothár Tamás indította az évadot. Estje rendhagyó módon egyfajta informális könyvbemutatóként is szolgált, hiszen verseit idén megjelent, Váltás című kötetéből válogatta. Az esemény (körülbelül) este nyolc órától kezdődött a Bulgakov kávézóban. Vitaindítóval Horváth Benji, a kötet szerkesztője készült, a beszélgetést pedig Sánta Miriám moderálta.

Mielőtt a szerző felolvasta a verseit, Sánta Miriám röviden ismertette a Bretter-kör szokásait és menetét azok számára, akik még nem vettek részt hasonló rendezvényeken: felhívta a figyelmet az Bretter-kör szeminárium-jellegére, és arra, hogy minden vélemény egyformán értékes. Ezt követően Horváth Benji felsorolta a szövegek befogadásához nyújtott szempontokat. Felmerült a beatköltészet kérdése (mit jelenthet az Gothár Tamásnál, mennyiben kapcsolódik a korábbi beat-hagyományhoz), a verstér és az általa megjelenített szorongás „otthonossága”, az idő (és időn kívüliség), illetve néhány vers, amelyet Horváth Benji szerint érdemes lenne alaposabban megvizsgálni.

Sánta Miriám a Becci-verset hozta fel a húszverses összeállításból, amely igen nagy vitát idézett elő, részben a cím miatt, részben pedig a szorongás-tematikát illetően. Ugyan hamar konszenzus született annak mentén, hogy minden szorongásélmény más, így nem lehet azokat univerzálisan befogadhatóvá tenni, Horváth Benji szerint nem csak a szorongás működteti a szövegeket, hanem egy jellegzetes beatjelleg és kelet-európaiság; ugyanakkor Gothár Tamás lírája sokszor saját tereket nyit meg ahelyett, hogy már meglévő képzetekhez illeszkedjék. Ezen a ponton újabb vitasorozat indult el annak mentén, hogy miben különböző Kelet-Európa (és/vagy a balkáni régió) szorongásmintája, illetve hogyan jeleníti meg ezt a szerző. Karácsonyi Zsolt hozzátette, hogy Gothár Tamás egy igazi kortárs „proli-költő” (a szó legnemesebb értelmében), így az általa megjelenített versvilág a maga szorongásával, családábrázolásával és fekete humorával együtt hiteles.

Kali Ágnes érzés- és érzékközpontúan ragadta meg a verseket. Szerinte evidens, hogy mindenki szorong valahogyan, így erről tárgytalan beszélni. Kihangsúlyozta, hogy az időkezeléssel nagyon jól bánik a szerző és nagyszerű flow-ja volt a verseknek, ugyanakkor szóvá tette azt is, hogy az elméleti diskurzus túl magasra tette a lécet azok számára, akik most vannak először Bretter-körön, inkább őket és saját tapasztalataikat kellene szóhoz juttatni. Kiderült, hogy nyilvánosan felszólalni nem is olyan egyszerű – talán ez is olyasmi lehet, mint amikor az ember telefonja csörög, de nem mer a zsebébe nyúlni, nehogy megtudja, ki akar rátalálni (átirat a volt szakadása című szöveg alapján). Felvetődött továbbá az egysorosok problematikája (a szerelemről), amelyet André Ferenc a Zsebuniverzum-jelenséghez kötött; továbbá a kötetben remekül működő bábszemlélet, ez a felolvasott szövegek közül legjobban a szerencsejáték című prózaversben körvonalazódik.

Arra senki sem kapott konkrét választ, hogy Gothár Tamás beatköltő-e vagy sem: Sánta Miriám szerint nem az, ettől függetlenül a költészete nagyon jó; Horváth Benji pedig részletesebben érvelt a vitaindítóban felvezetett álláspontja mellett, ezt pedig Karácsonyi Zsolt is alátámasztotta. André Ferenc elismerte a versek erősségeit, de hozzáfűzte, sokszor úgy látja őket, mint egy „lakótelepi szfinxet”: nem engedik be vagy legalábbis nem engedik elég közel magukhoz – legtöbben ezt a séma című vers kapcsán érezték. Nincs más teendő, „deszkurkálódni kell”, állapították meg.

Zárszóként Gothár Tamás megköszönte mindenkinek a részvételt és a hozzászólásokat. Ezt a hivatalos „tisztváltás” követte: André Ferenc négy év Bretter-elnökség után Horváth Benjit javasolta az említett címre, az alelnök változatlanul Sánta Miriám maradt. A Bretter-kör hivatalos(abb) része dedikációval, beszélgetéssel zárult.