Köszöntötték Szilágyi Istvánt

Október tizennyolcadikán, délután hat órától a kolozsvári Helikon-estek legutóbbi eseményére került sor: Szilágyi István író, a Helikon alapítójának 80. születésnapjának ünneplésére. Az ünnepnek Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának székhelye adott otthont, szervezésében pedig az E-MIL és a Helikon szerkesztősége működött közre.

Az egybegyűlteket Mile Lajos főkonzul köszöntötte, rendhagyó módon azzal kezdte beszédét, amiről tulajdonképpen nem fog beszélni – hiszen Szilágyi Istvánt vagy munkásságát már senkinek sem kell bemutatni, az értő-elemző szövegeknek pedig megvannak a maguk szakemberei. Mindezek helyett személyes élményeiről mesélt, többek közt arról, hogyan került kapcsolatba Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regényével, amit akkor még elsőéves egyetemistaként olvasott először. Ezt követően megköszönte az Erdélyi Magyar Írók Ligájának a Helikon szerkesztőségének a szervezőmunkát, majd Karácsonyi Zsoltnak adta át a szót.

Karácsonyi Zsolt megjegyezte, hogy ha úgy ünnepelték volna ezt a születésnapot, ahogy Szilágyi István szerette volna, akkor ez egy jelentősen visszafogottabb koccintás lett volna néhány Helikon-szerkesztővel. Mivel azonban úgy érezte, hogy valamilyen formában meg kell emlékezzenek erről az évfordulóról, így néhány prózai és versköszöntővel készültek, amelyek a Helikon nemrég kiadott tematikus számában is megjelentek. Ezt követően a tematikus lapszám szerzői felolvasták az említett szövegeket: Szakolczay Lajos „magyar hangja”-ként Demeter Zsuzsa közvetített, majd László Noémi, Fekete Vince, Papp Attila-Zsolt és Márkus Béla. Utolsóként Csordás László irodalomtörténész olvasta fel az alkalomra írt szövegét, akinek különösen fontos volt az est, hiszen Szilágyi István alkotói munkásságát vizsgálja a Debreceni Egyetemen, ennek ellenére most adódott alkalma először találkozni az íróval.

Az estet rengeteg anekdota fűszerezte, amelyekre Szilágyi István a tőle megszokott szerénységgel csak annyit mondott, hogy rá nézve egyik sem igaz, nem is így történt. Maga az „ünnepelt” is felolvasással zárta mondandóját és megköszönte minden résztvevőnek és szervezőnek a köszöntést, de hogy valójában hogyan is történtek az elbeszéltek, ha „így” nem, arra már csak a hivatalos esemény utáni beszélgetés és pezsgőzés során találhattunk válaszokat.