Füzi László Váradon
Fotó: www.hirosveny.hu

Füzi László Váradon

A Várad folyóirat és a Szépírók Társasága kortárs irodalmi sorozata, a Törzsasztal vendége november 9-én, pénteken 18 órától az Illyés Gyula könyvesboltban (Teleki utca) Füzi László, József Attila-díjas író, irodalomtörténész, kritikus, a kecskeméti Forrás havilap főszerkesztője, a Németh László Társaság elnöke.
A 2000-es években a Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén meghívott előadója volt, kutatási területe Németh László és a népi írók munkássága, a mai magyar irodalom.

Fontosabb művei: Az irodalom helyzettudata (tanulmányok, kritikák, 1993); Balvégzetű évtized? (tanulmányok, 1996); Lakatlan sziget I.-III. (Naplók, 1998-2000); Búcsú barátaimtól. Baka István emlékezete; vál., szerk., összeáll. Füzi László; Nap, Bp., 2000; Alkat és mű – Németh László 1901–1975 (2001); A Semmi közelében. Három magatartás. József Attila, Németh László és Márai Sándor gondolkodói alkatáról; Kalligram, Pozsony, 2003; Ilia. Írások 70. születésnapjára; szerk. Füzi László, Lengyel András; Szeged, 2004; Maszkok, terek… (esszék, tanulmányok, 2005); Kötések, szakadások (2012); Az idő keresése; Kalligram, Bp., 2017.

Kötések, szakadások című könyvével kapcsolatban így fogalmaz: „Ennek a könyvnek a lezárását nem a Kádár-rendszer felszámolódása sietteti. Az a rendszer voltaképpen nem is zárult le, számos vonása, összetevője benne él mai világunkban. (…) Azért zárom le ezt a könyvet, mert azon a hangon, amelyiken magamról kezdtem beszélni, az újabb történeteket már nem tudom elmondani. Ebben a könyvben a hagyományos paraszti világból való kiszakadásomról írtam. Amíg ezt a könyvet írtam, végig úgy éreztem, hogy nem csak magamról vagy a velem történtekről írok, tudtam, sokak életét határozta meg ez a kiszakadás. (…) Az irodalom világában eltöltött évekről talán egy emlékiratban tudnék írni, ám emlékirat írására nem érzek késztetést, s feltehetően később sem fogok késztetést érezni annak az írására. Azt, hogy az eddig megélt életem mikor lépett ki a hagyományos közösségi keretekből, nem tudom megmondani.”