Dávid Gyulát és Sántha Attilát díjazták
Fotó: Gönczy Tamás

Dávid Gyulát és Sántha Attilát díjazták

Az RMDSZ és a Communitas Alapítvány immár negyedik alkalommal szervez központi eseményt a magyar nyelv napja alkalmából: idén Sántha Attila költőt, nyelvészt és Dávid Gyula irodalomtörténészt, ’56-os volt politikai foglyot díjazták a kolozsvári Bánffy-palotában.  Az RMDSZ, a Communitas Alapítvány, illetve a Kós Károly Akadémia Alapítvány által, a magyar nyelv napja alkalmából alapított díjat Sántha Attilának, a Bühnagy szótár szerzőjének adták át a székely nyelvjárás bemutatásáért. Az írót és a 13 évig készült nagyszótárt Péntek János, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke méltatta.

„Sántha Attila költőként indult, az azonban már rendhagyó volt, hogy a magyar–angol alapképzés után etnolingvisztika és szociolingvisztika mesterit végzett. Közben – ami bizonyára már ismertebb – sorra jelentek meg verskötetei, esszéi, irodalmi szervezetek vezetője volt, folyóirat-szerkesztő is (többek között a Moldvai magyarságé), kisebbségvédelemmel is foglalkozott, tanácsos volt az oktatási minisztériumban, fontos szerepe volt a moldvai magyar oktatás elindításában. Most megjelent nagy szótárától függetlenül is rászolgált arra, hogy díjat kapjon a magyar nyelv napján” – hangzott el. A második díjazott, Dávid Gyula irodalomtörténész 1956 Erdélyben és ami utána következett című könyvéből Bogdán Zsolt színművész olvasott fel részletet, ezt követően Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke szólt az Erdélyért életmű-díjat odaítélő testület nevében. A Dávid Gyuláról szóló méltatást Balázs Imre József költő írta és olvasta fel. „Most, amikor Dávid Gyula kilencven éves, hirtelen azt érzem, az időtartamok megfoghatóbbá válnak, és talán az is, ahogyan az egyes korszakok összekapcsolódnak. Hiszen éppen erről van szó: hogy nem maguktól kapcsolódnak össze tehát, hanem vannak olyan emberek, akik összekapcsolják, összekötik a dolgokat, korszakokat, embereket. (…) Dávid Gyula életműve embereket összekötő könyvekben, embereket összehozó helyszínek létesítésében is mérhető” – hangsúlyozta a költő. Dávid Gyula szerényen fogalmazta meg gondolatait a díj átvétele kapcsán a szembesítésről. „Nehéz dolog, amikor az embert szembesítik saját magával, akkor is, amikor valami rossz derül ki ebből, és akkor is, amikor az az érzése, hogy túlságosan sok a jó. Nem először állok ilyen helyzetben, és minden alkalommal az volt bennem, hogy ezekből az következik, hogy kiderül: amit ösztönszerűen, a dolgok természetességéből következően csináltam, annak volt valami értelme. Ez kötelezi is az embert. Ami még az életemből hátra van, azt ahhoz a mércéhez kell igazítanom, amit az én számomra ebben az időszakban többszörösen is felállítottak. Szeretném, ha a jó Isten megadná, hogy erre lehetőségem legyen, és amennyire tőlem telik, igyekszem ennek megfelelni” – köszönte meg az elismerést az irodalomtörténész. (közlemény)