Kolozsvár-emlékezetek
Fotó: OSZK Tompa Andrea, Balázs Imre József, Boka László

Kolozsvár-emlékezetek

December 13-án felolvasó-színházi produkcióval egybekötött irodalmi beszélgetést tartottak Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol Tompa Andrea Libri- díjas szerző, színházi szakember Kolozsvár tematikájú regényeiről volt szó. Az est részét képezte a könyvtár által indított irodalmi és kultúrtörténeti programsorozatnak, a KönyvTÁRlatnak, mely nyolcadik kiadásában az emlékezet témáját állítja középpontba. Az Emlékfolyamok esteken, a „Kárpát-medencei vízrajz” szerint irodalmi, történelmi és kulturális emlékhelyek egy-egy helyszínét „járhatják be” a résztvevők olvasmányélményeikkel összekapcsolva. Tompa Andreával regényeiről, a kincses városhoz köthető érzéseiről, emlékeiről, illetve a Szamos folyóról Balázs Imre József szerkesztő, József Attila-díjas kritikus és Boka László, az OSZK tudományos igazgatója, a sorozat főkoordinátora beszélgettek.

Kritikus távolság
Boka László először arról kérdezte az írót, hogy mennyire lehet egy város meghatározója egy szerzői életműnek, lehetne-e például Kolozsvár regényt írni nem kolozsváriként. „Biztosan lehetne, hiszen valamire gyakorta az tud jól rálátni, aki messziről jön, mert az pont egy olyan nézőpontból lát valamit, amit más nem. Hogy úgy mondjam: kell egy kritikus távolság. Persze valamilyen szoros kapcsolat természetesen kell az adott városhoz, de ez nem feltétlen fizikai kapcsolat kell legyen. Én huszonnyolc éve élek távol Kolozsvártól, ami a szülővárosom, ám pont ez a távolság kellett ahhoz, hogy írni tudjak róla” – magyarázta Tompa Andrea. Balázs Imre József erre reflektálva arról beszélt, hogy amikor nagyon benne van valaki egy helyzetben, akkor az csak szubjektíven, alanyi költőként tud beszélni dolgokról, ám véleménye szerint Tompa Andrea egy olyan megoldást talált a Kolozsvárról való írásra – mindhárom regényében –, ami egyszerre közeli és távoli is.

Kulturális emlékezet
„Mivel én nagyon konkrét terekben és időkben mozgok ezekben a könyvekben, a város iszonyú jól tudja az időt modellálni anélkül, hogy különösebben az időre figyelnénk, vagy éppen azokra a történelmi helyzetekre, változásokra, amik engem egyébként foglalkoztatnak. Regényeimben arra törekedtem, hogy soha ne ugyanazzal a várossal, ugyanazzal a Kolozsvárral találkozzanak az olvasóim, függetlenül attól, hogy ismerik, vagy nem ismerik a helyet.
Kolozsvár egy nagyon erős emlékezeti város. Minden településnek van egy sajátos, belső légzése, amire rá lehet hangolódni, Kolozsvárnak viszont speciális, hiszen centrális, sérelmes történetei vannak már magának a városnak is.” – mondta a sikerkönyvek szerzője.
Az est folyamán Boka László az intézmény törzsgyűjteményéből néhány kincset is bemutatott. Az érdeklődők a XX. század legendás kolozsvári folyóiratai közül a Helikon, a Korunk, az Echinox és a Napsugár egy-egy korai példányát tekinthették meg közelebbről is. Ezt követően a Kolozsvári Állami Magyar Színház két művésze, Albert Csilla és Dimény Áron olvasott fel részleteket a 2017-ben megjelent Omertából.