Print this page
Képzeletbeli utazás Bodor Ádám világába
fotó: a Margó Fesztivál facebook oldala

Képzeletbeli utazás Bodor Ádám világába

Szeretnék éppoly tevékeny lenni 83 évesen, mint Bodor Ádám. Szeretnék, de nem leszek, mert Bodor Ádámhoz hasonló csak egy van: Bodor Ádám. Ő, aki nemcsak remekbeszabott könyveket ír, de aki fanyar humorával nem jön zavarba attól sem egy könyvbemutatón, ha a beszélgetőtársától azt kell kérdezze látszólagos morgolódással, úgy félidőnél: „Egyik kérdés kellemetlenebb a másiknál, ilyen lesz az összes most már?”

Élő példája azoknak az íróknak, akik nem kifejezetten szeretnek magukról beszélni. Beszéljenek helyettük a munkáik. Esetünkben egy kivételes életmű, ami nemrégiben a Magvető Kiadó jóvoltából egy újabb kötettel bővült.
A Sehol című novelláskötetéből június 13-án, Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán, a Margó Irodalmi Fesztivál keretén belül Szikszai Rémusz színművész olvasta fel a Rebit.
De még a felolvasás előtt: Szegő János, a Magvető és egyben a kötet szerkesztője kártyákat tett Bodor elé. Kártyákat, vagy inkább cetliket, melyekre egy-egy földrajzi helyet írt rá. Olyanokét, melyek fel-fel tűnnek Bodor írásaiban. És ezekből felváltva húztak egyet-egyet, majd a Kossuth-díjas író mesélni kezdett.
Az esemény nevéhez hűen – Bodorland – képzeletbeli utazásra indultunk azokon a helyszíneken, melyeken a szerző történetei zajlanak. Így jutottunk el Kolozsvárra, a Majális utcába, ahol életének első, meghatározó éveit tölthette, majd Budapestre is, ahol jelenleg is él. „Bodor Ádámnak itthonról haza van honvágya” – mondta Szegő, elmesélvén, hogy az író 1982 óta él Budapesten, ám élete első éveiben, 1944-45 között is huzamosabban tartózkodott itt, majd a hatvanas években Erdélyből valami élénk honvágy vonzotta Budapesthez, és bár most itt él, mégis az a megalapozott érzésünk lehet, mintha újra Erdélybe, a régi Kolozsvárra vágyna vissza. „Társadalmilag érdektelen számomra, nem az én világom” – mondta Bodor a főváros kapcsán, aki arra is kitért, hogy sokszor a Duna-parton végighaladó 2-es villamoson belefeledkezik az emberek arcába, közönyös tekintetébe, azokéba, akiknek valójában fogalmuk sincs arról, mennyire szerencsések, hiszen a világ egyik legszebb városában élnek.
Szegő az alkotásról is kérdezte a szerzőt: „Én akkor is novellákat írok, mikor regény lesz belőle” – mondta Bodor, hozzátéve, hogy írás közben tulajdonképpen nincs kitaposott útja és nem szokott előre tervezni sem: „az írás természete sugallja mindig a befejezést is”. – mondta a Margó Fesztiválon Bodor Ádám.

© 2017 Erdély Ma­gyar Iro­dalmáért Alapítvány