FISZ-tábor – a folytatás
Fotó: Gondos Mária Magdolna

FISZ-tábor – a folytatás

„Az irodalom fontos része, hogyan szocializálódunk”

Vasárnap ért véget a Fiatal Írók Szövetségének nyolcadik alkotótábora Szokolyán, Királyréten. Az utolsó napok izgalmas programjai annyira lekötötte a figyelmünket, hogy észre sem vettük, milyen gyorsan elérkezett a hazautazás pillanata.

A pénteki programokat a Bevezetés a programszervezésbe elnevezésű interaktív szeminárium indította. E során képzeletbeli felolvasást szerveztünk Górász Péter és Horváth Veronika vezetésével, akik abba is bevezettek minket, hogyan zajlik mindez a FISZ-nél. Rávilágítottak arra, mennyire fontos tényező a proaktivitás. A beszélgetés végén mind egyetérthettünk abban, hogy az irodalomnak szerves része az, hogyan szocializálódik az ember – ez a megállapításunk a FISZ-tábor lényegére is felhívta a figyelmünket.
Természetesen a műhelymunkák továbbra is teljes erőbedobással zajlottak. Mások és saját szövegeink szétszedése termékeny véleményvitákat eredményezett. Nálunk, a Szilasi László-féle prózaszemináriumokon olyan fogós kérdések kerültek elő, mint hogy mitől is hiteles egy női nézőpont, milyen a női és férfi nyelv, milyen pozícióból beszél egy gyerekkorára visszaemlékező narrátor.
Délután Csányi Vilmossal beszélgetett Szilágyi Zsófia. A kérdések közben az etológus Janka nevű kutyája szófogadóan feküdt gazdája lábainál. A beszélgetés mégsem a Csányit oly sok szinten érintő kutya-témával indult („lelkemre kötötték, hogy ne erről kérdezzek”, mondta a moderátor). Ehelyett szóba került, vajon mennyire képes a meggyőzésre az irodalom, milyen is a társadalom dinamikus egyensúlya. Az író sajnálkozva emlékezett vissza, mennyire kár, hogy nem kergették gyermekkorában az asztal körül egy kiolvasásra váró könyvvel. A beszélgetés érdekes pontjait képezték Csányi reflexiói arra nézve, hogyan írja regényeit. Az alap mindig egy ötlet, egy téma, a végeredmény azonban nem előre eltervezett, gyakran őt is meglepi. Ez nem megírt tudatfolyam, minden magából a regényből következik. „Ha meglátok egy kutyafarkat, nem írhatok tehenet, csak kutyát írhatok” - vallja. Ugyanakkor csak olyan munkáknak fog neki, amiknek a határait is látja. A beszélgetés végkonklúziója: bölcsészet nélkül (ahogyan a tudományok számára értékes alapkísérletek nélkül is) boldogulni olyan, mint egy tehén tőgy nélkül.
A meglepetések estéjeként a vacsorát két programpont is követte. Az első az 1919 elnevezésű kerekasztal beszélgetés, melynek résztvevői Hatos Pál, Kocsis Árpád, Patócs László és Szécsi Noémi voltak. A fő kérdések 19 emlékezete, a forradalmiság értelmezése és jelentősége köré csoportosultak. Ezt követően Mészáros Márton beszélt Hálózatok, médiumok, kulturtechnikák című könyvéről. A kötet az irodalom határairól értekezik, azt vizsgálva, mennyire érzékeljük ezeket.
Az éjszaka a beszélgetésekkel nem ért véget, hátra volt még az Élő Várad mozgalom Ady100 tematikájú performansza. Akik pedig megéheztek, falatozhattak a Péterfy-Novák Éva által készített lecsóból.
Az utolsó, szombati nap a PesText bemutatójával indult. Az enapi beszélgetés meghívottja Háy János volt. Moderátorként Varga Betti rájátszva Háy Kik vagytok ti című könyvére, a következő kérdéssel indított: Ki vagy te, János? Majd elmondta, ismerősei különböző kérdéseket szerettek volna feltenni általa, ez is azt bizonyítandó, hogy Háyhoz mindenkinek vannak kapcsolódási pontjai. Háy beszélt arról, mivel jár szerinte írónak lenni: az ember számára az élményszerű olvasást a célirányosság váltja fel, az élet apró eseményei pedig irodalmi matériaként válnak lényegessé. Az íróvá válás első lépése a kortársak keresztülolvasása. Ezenkívül, szerinte, fontos a nyelvvel való foglalkozás, de a formák elsajátításához képest elsődleges az önismeret. Az író feladata distanciát tartani, átélhetővé tenni saját élményeit mások számára. A beszélgetés rendhagyóságát az is jelezte, hogy ez volt az első, ami az asztalon, és nem az asztal mögött ülve zajlott. Nem kevésbé volt különleges Sárkány Tímea beszélgetése Fischer Botonddal: ez utóbbi Tavasz lesz, Corina című könyvéből olvastak fel egy férfi-női szólamra írt novellát.
Az estét és a tábort, a táborozók műhelymunkák közben írt/csiszolt szövegeinek felolvasása, azaz a Szövegpokol zárta. Korpa Tamás és Urbán Bálint „műsorvezetőkként” gondoskodtak a jó hangulatról, és minden igyekezetükkel azon voltak, ne lankadjunk a majd négy órás felolvasás során. A második végighallgatott óra után kezdtük érteni, miért szolgált rá a záróprogram a szövegpokol névre. Azonban fáradtságunk ellenére is izgalommal hallgattuk végig a remek szövegeket. Kiemelkedő pillanat volt a Selyem Zsuzsa által vezetett prózaműhely performansz-szerű előadása: a műhelytagok ugyanarra a témára írt ötmondatosokkal készültek. A szövegpokol utáni hajnalba nyúló beszélgetések megerősítettek abban, jól döntöttem, amikor résztvevőnek jelentkeztem a FISZ-táborba.