Kányádi Sándor: távolságok és közelítések

November 12-én a Kolozsváron a Vallásszabadság háza adott otthont a ,,macht nichts mondta halottak napja van’’. Közelítések Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című verséhez kötet értelmezésbemutatójának. A kötet 2019-ben jelent meg a Lector Kiadó és Szépirodalmi Figyelő Alapítvány közös kiadásában, Korpa Tamás szerkesztésében.

Az esten Codău Annamária, Gálfalvi Ágnes, Markó Béla, Sánta Miriám, valamint Korpa Tamás, a szerkesztő gondolatait hallhattuk.
A beszélgetést Codău Annamária, a kötet egyik szerzője moderálta, aki felvezetőjében a mű többes olvasati lehetőségeiről beszélt, így például az irodalomtörténeti és ̴ elméleti megközelítésekről, a személyes és az objektív hangvételről, valamint az ,,emléktárgy’’ jellegről is.
Ezt követően Korpa Tamás a kötet mögötti koncepcióról beszélt: az értelmezések először online felületen, a SZIFOnline-on jelentek meg számos, addig akár ismeretlen portréfotó kíséretében. Az értelmezéskötet egyfajta projektként valósult meg, melynek célja egy rendhagyó, sokrétű megemlékezés Kányádi Sándorról. A szerkesztő elmondta, körülbelül húsz írót, irodalomtudóst, fiatal erdélyi és magyarországi kritikust keresett fel, hogy a lehető legkülönbözőbb megközelítések születhessenek a Kányádi-versről. Mintegy tudatos ,,területi – generációs – világnézeti szórásban’’ gondolkodva született meg végül tizenöt értelmezés, amint azt később Gálfalvi Ágnes is hangsúlyozta, aki a Lector Kiadó képviseletében volt jelen, és a Kányádi-portréfotók történetét ismertette röviden.
A kötetbeli szerzők közül Markó Bélát és Sánta Miriámot kérdezhette a moderátor, aki első körkérdésként az írás körüli nehézségekre, ,,küzködésre’’, valamint Kányádi szerzőkre és munkájukra tett hatására fókuszált. Markó Béla elsősorban identitásversként közelítette meg az eredeti művet, olyan problémákon gondolkodva, mint az idegenség és otthonosság, otthontalanság, az otthonban érzett idegenség, dialogikus viszonyban más közismert költőkkel és költeményekkel, mint egyes Dsida-versek, Áprily munkássága vagy Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című alkotása. Markó Béla kifejtette továbbá, számára fontos aspektus a generációs közelítés, annak vizsgálata, hogyan állja ki a ,,próbát’’ Kányádi költészete olyan esetekben, amikor közte és értelmezői között nincsenek tapasztalati élmények.
Amint az kiderült, Sánta Miriám ,,vérmesen tanulmánygyűlölő periódusában’’ kapta a felkérést, így esszéisztikusan közelített a műhöz, amely elsősorban zsigeri élményeket és nagyon intenzív nyelvi világot kínált számára. Miriám kiemelte a realitás komplexitását, azt, hogy Kányádi verse(i) megtanít(anak) újból érezni, s intenzitásban hasonlítható(ak) ahhoz, amikor valaki leküzdi a pánikrohamát. Az alapszöveggel való kapcsolatára egy rá hagyományozott könyvet hozott, amelyben cenzúrázott szakaszok kézírásos újraalkotására talált.
Kapcsolódva a távolság és személyesség értelmezésekbeli érzékelhetőségéhez, valamint a széttartó és eltérő indíttatású hangvételekhez Korpa Tamás példaként emelte ki Bertha Zoltán és Balogh Gergő Kányádi-közelítéseit, amelyek angol fordításokat és nyelvhelyzetet vizsgálva ugyanoda futottak ki, a kölcsönzések és cserék kiemelésére, a nyelvi széthúzásra. Továbbá a sokrétű kommentárok egyikeként emelte ki a Konkoly Dánielét, aki a szerzői hangra kérdezett rá, a hangzó vers(mondás) írott variánsra tett hatását, a verbalitás – rögzítés eltéréseit vizsgálva.
Hallhattunk kelet-európaiságról és európaiságról, irodalmi ,,aktivizmusról’’, azaz a mondhatóság, a közös gondolkodás és a különböző szempontú megközelítések jelentőségéről, valamint arról, hogy az igazán nagyívű alkotásokban fellelhető egy olyan réteg, amely túlmutat a racionális és szakmai megközelítésen, amint azt Sánta Miriámhoz kapcsolódva a moderátor is megerősítette, ilyenformán is továbbgondolva a személyes érintettség kérdését.
Zárókörként a beszélgetés résztvevői egyen-egyenként kihangosították, mi adja számukra Kányádi költészetének jelentőségét és hitelességét. Sánta Miriám az intenzív nyelvet, Gálfalvi Ágnes a rekviemszerűség és zeneiség izgalmait emelte ki, utalva KAF Rekviem cimbalomra című alkotására is. Markó Béla számára nagyon jelentős a Kányádi-művekben vissza-visszatérő ,,mi lesz velünk?’’-kérdés, az egyéni és közösségi létet érintő és boncolgató jellegű költészet. Korpa Tamás pedig az első szakasz harmadik részének zárósorát idézte: ,,kit érdekel hogy erre jártál’’, melyre mintegy válaszul beemelte Codău Annamária értelmezésrészletét: ,,Hogyne érdekelne, hogy erre jártál.’’
A kötetbemutató hangulata, amely megengedte a szakmai, bölcsész megközelítések mellett a személyes hang és érintettség jelenlétét is, felkelthette a jelenlévők érdeklődését mind a sokféle értelmezések, mind az alapszöveg vizsgálatára, ugyanakkor hangsúlyozta a bátor, akár racionalitáson túlmenő értelmezéskísérletek relevanciáját és lényegiségét.