A székelyföldi EMIL-estekről

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája négy szerzője: Bálint Tamás, Papp Attila Zsolt, Szántai János és Varga László Edgár felolvasóesten vett részt november 22-23-án Székelyföld két kultúrközpontjában, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön.

Udvarhelyen a déli órán először a Tamási Áron Gimnázium diákjainak tartottak rendhagyó irodalomórát Szakács István Péter vezényletével, este pedig a G-káféban hozták az irodalmat a sörök mellé. Itt az estet Szabó Károly könyvtárigazgató vezette, s ő ugyan nem éppen irodalmár, de talán épp kívülállósága folytán keveredett olyan kommunikációs helyzetekbe, melyek általános derültséget váltottak ki a jelenlévőkből, megadva az alaphangulatot. Summa summárum, Szabó Károly eltévedt némiképp a posztmodern reprezentációk szublimátumaiban, de aztán beindultak a kérdések, a faggatózások, a „fiúk” pedig jó formában voltak, jöttek a poénok és mentek, aztán a papírok is előkerültek, Szántai János az Egy lassú skizofrén naplójából című, készülő regényéből olvasott fel, a jelenlévők (jó, na, lehettek volna többen is), vették a lapot, de Bálint Tamás Puskin-átirata is sikert aratott (könnyű volt neki, jegyezték meg a társai, hisz Tamás hazai pályán mozgott). Papp Attila Zsolt, aki felvállalta a tisztességes családapa szerepét (félig poénosan, de a valóságra is utalva, Attila ugyanis három lány apja, két hónapja ikrei születtek) a Fogadó a senki földjén című kötete óta született verseiből olvasott, és mit ad Isten, volt apás vers is közte (de nem mintaapás). Varga László Edgár első kötete megjelenés előtt áll, a nyomdagépek javában csattognak versein, ő elsősorban ebből a könyvből adott ízelítőt.
Szentgyörgyön a Mikeses diákokat sikeresen ujjaik köré csavarták az EMIL-es szerzők, olyannyira, hogy jó néhány diák az esti, Tein teázóban szervezett estre is elkísérte őket. A szerzőgárda itt talán még felszabadultabb volt, Szonda Szabolcs faggatta őket, ki a társaságot (jól) ismeri. Szóba került a transzközép „blöff” és mai hatása, az EMIL és a populáris irodalom, szerzőség és magánélet: ki mit csinál amellett, hogy ír, hogy mennyire kell ezt halálkomolyan venni – vagy nem. És persze volt felolvasás is, meg poénok is, a generációs különbség mentén még némi élcelődésre is futotta. (Szántai és Papp az EMIL régi, idősebb szerzőinek számítanak – bár ők ketten sem egy generáció tagjai végeredményben; Bálint és Varga pedig fiatalabb).
Tízéves elmúlt az EMIL, ez és az ehhez hasonló rendezvények is bizonyítják, hogy az irodalmat el kell vinni az emberekhez, s az alkotásokon kívül jó, ha a szerzőt magát is megismerjük.


Zsidó Ferenc

Fotó: Nagy Demeter István