A FISZ erdélyi portyájáról

November 19-én egy rendhagyó Bretter-kör keretében mutatkozott be a k Fiatal Írók Szövetsége. Zsidó Ferenc beszélgetett a meghívottakkal: Jenei Gyulával, Kiss Lászlóval, Rhédey Gáborral, valamint Kollár Árpáddal, a FISZ elnökével. A szerzők bemutatása és a műveikből történő felolvasás mellett a FISZ tevékenységéről is érdekes eszmecsere folyt. Zsidó Ferenc kiemelte, hogy a FISZ mindig is, de Kollár Árpád vezetése óta különösen nyitott a határon túli írók, szervezetek és a közönség irányába, rengeteget utaznak, szerveznek. 

Majd át is adta a szót Rhédey Gábornak, aki készülő első verseskötetéből olvasott fel. A Kampány című vers aktualitását a közönség egyöntetű mosollyal fogadta, majd a szerző családfájának rövid felvázolása után az is kiderült, hogy nincs helyi kapcsolata az Erdélyben igencsak jól hangzó névnek. Másodikként a Szolnokon élő Jenei Gyula mutatkozott be, szemléltetve egyúttal, hogy a FISZ-t már nem kötik az életkori korlátok, minden lélekben fiatal tagja lehet. Önéletrajzi ihletésű versei rendkívül erőteljesek voltak, a költő édesanyjának betegségét feldolgozó szövegek szemmel láthatóan hatottak a jelen levőkre, de olvasott friss verseket is a készülő legújabb kötetéből. Harmadikként az egyetlen prózaíró következett, Kiss László személyében, aki a Bárka folyóirat szerkesztője, valamint a gyulai gimnázium tanára. Kritikákat, valamint novellákat is ír, a felolvasott szövegeivel is bizonyította, amit később külön kiemelt, hogy olvasóként, emberként is az apró részletek, dolgok, történések foglalkoztatják, elemző szemmel tekint mindenre.

 

Kollár Árpád Nem Szarajevóban című legutóbbi könyvéből olvasta fel a kötet címadó versének egy részletét, majd a rövidebb, költői minőségében megejtett válaszai után mint FISZ-elnök fejtette ki a véleményét az est hátralevő részében elhangzó témákban. Szóba került a nagysikerrel zárult visegrádi nyári tábor, amelynek már biztosan lesz a jövő évben is folytatása, az egységes magyar irodalom kérdése, de a vajdasági irodalmi helyzetről, közelmúltról is sokat megtudhattunk Kollártól.
A szerzők másnap továbbindultak székelyudvarhelyi fellépésük felé, de ezen kívül is biztosan találkozunk még velük Erdélyben a közeljövőben.

Bálint Tamás


 

A FISZ Udvarhelyen

A FISZ-esek udvarhelyi estjéről Lázár Emese a következőket írta a www.uh.ro portálon:
A FISZ-esek egymással, mi velük ismerkedtünk. Az irodalmi találkozó summája: ma mindenki ír, de szinte senki nem olvas. 
A vendégek faggatása előtt Zsidó – mintha a bennünk felmerült, de ki nem mondott kérdésünkre válaszolt volna – röviden vázolta: a 14 éve létező, immár 200 tagot számláló szövetségnek számos erdélyi költő és író is tagja, ő maga például sorozatszerkesztő. A kéthelyszínes, kolozsvári és székelyudvarhelyi turnénak pedig egyrészt a meghívottakat népszerűsítő, bemutató, másfelől pedig kultúrdiplomáciai szerepe is van.
Azt is megtudtuk, hogy a négy különböző helységből (Szeged, Gyula, Budapest és Zenta) összeverbuvált vendégekkel nem csak mi találkozunk először, maguk is a kétnapos erdélyi miniturnén rázódtak össze, azaz ismerkedtek meg személyesen.
Valószínű ennek a kettős újdonságnak a varázsa tette élvezetessé az irodalmárokkal együtt töltött órát, aminek végén négy, vázlatos, de a kíváncsiság felkeltéséhez éppen elegendő írói portrét zsebeltünk be - jelképesen, persze.
A találkozó hangulatát leginkább a kisvárosunkban a Bárka folyóirattal bárkásként már két alkalommal is megfordult, Gyulán élő és tanító Kiss László író humoros sztorijai dobták fel, de a többiek replikáiból kiszűrtük: bár írásaikban komorabbak, komolyabbak, nincsenek humorérzék híján.
Poén tárgya volt például a négyfős társaságból elsőként bemutatott és első verskötete megjelenésére váró Rhédey Gábor nemesi vénára utaló vezetékneve, a kékvérűség Kollár Árpád, a FISZ elnöke szerint „minimális követelmény volt az első kötet megjelenéséhez". Rhédey, akinek kenyerét egyelőre nem a költészet, hanem a reklámszövegírás jelenti viszont tagadta ezt. A felolvasott versei (Kampány, Rehab, Szemlélet) alapján mi is megerősítjük: Rhédeyt írói és nem a nemesi vénája teszi majd naggyá.
A pályakezdő költő bemutatkozása után a már régiséggel és 9 kötettel rendelkező 62-es évjáratú Jeney Gyula olvasott fel Az időben rend vancímmel tavaly megjelent kötetéből. Az anyja haldoklásának és halálának kapcsán írt versek szenvtelen, már-már rideg hangneme, illetve a hogyan lesz a fájdalomból vers? kérdés megválaszolása is megért volna egy külön misét, de tekintettel a még be nem mutatott vendégekre, sem Zsidó, sem a poéta nem akarták minden mélységében kivesézni az anya-tabut döntögető témát. Maradtunk a megállapítással: élő az élőkkel, holt a holtakkal és a mindennapokat nem marja szét a hiány.
Rajong a rockért, imád horgászni, szereti a focit – rossz író nem lehet. A Gyulán élő Kiss László író, kritikus „három lábon ír" – mániái rövid, frappáns szövegekben köszönnek vissza. Gyakorló irodalomtanárként nem csak a tananyaggal, de a mi a feladatom, mit és hogyan tanítsak?kérdés megválaszolásával is küzd.
Szerinte az irodalom tanításával nagyon nagy baj van, mert "rátehénkedik az irodalomtörténet". Véleménye, hogy egy jó kortárs szöveg „olyan, mint egy jó Róma-meccs" – ezért a nebulók fejét először a kortárs irodalommal, és nem a számukra sokkal porosabb, nehézkesebb klasszikus művekkel kellene tömni.
„Az, hogy nem olvas, senkit nem akadályoz meg abban, hogy írjon" – az irodalmi szövetség Árpád vezére frappánsan fogalmazta meg az egyre inkább kitapintható „mindenki ír, de senki nem olvas" kóros kortünetet.
A határon túliak között is határon túlinak számító Kollár Árpád a vajdasági Zentán született, kényszerűségből Budapestre szakadt és Szarajevóba „nem hazamenő" költő a szövetség célját, szerepét vázolta. Megtudtuk, hogy a FISZ elsőrangú feladata az olvasó és író utánpótlás kinevelése, a nyári írótáborok műhelyében tapasztaltak azt jelzik: a jövő magyar irodalmát nem analfabéta költőcskék, írócskák fogják (el)művelni.
Ebben és a viszontlátás reményében bízva köszöntünk el a még mindig csak alig ismert, de szimpatikus és olvasásra érdemes kortársainktól.