Életmudíjat adott Kányádi Sándornak az EMIA

Életmudíjat adott át az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) a 75. életévét ünneplo Kányádi Sándornak. A Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal Szent István-termében megtartott szombati ünnepségen Hídvero-díjat kapott Ilia Mihály szegedi irodalomtörténész, akinek jelentos szerepe volt az erdélyi magyar, illetve anyaországi irodalmi csoportok együttmuködésében. Egyed Ákost szakmai körökben nemcsak történészként, hanem íróként is elismerik, az EMIA díját o is átvette.

Az elismerésben részesülo írók mellett jeles erdélyi, illetve magyarországi meghívottak emelték az esemény színvonalát: Pomogáts Béla irodalomtörténész, Kalász Márton, a Magyar Irószövetség elnöke, Gálfalvi Zsolt kritikus. Az alapítványi tagok a 75. születésnapjukat ünneploírókat köszöntötték, illetve díjban részesítették. A Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal Szent István-termében került sor a díjátadásra, Lorincz György házigazda mellett foglaltak helyet a meghívottak, azaz Ilia Mihály, Pomogáts Béla, Kalász Márton, Kányádi Sándor és Egyed Ákos. Az esemény bensoségességét a laudációk bizalmas, baráti jellege erosítette, a díjazottak meghatott hangú köszönetmondása a hallgatóságot is megillette. Az ünnepi est versmondással – Szabó Erzsébet tolmácsolásában –, majd pedig a Dr. Palló Imre Zene- és Képzomuvészeti Szakközépiskola diákjainak musorával zárult.

Ilia Mihályra esett az EMIA választása, hogy Hídvero-díjban részesítse azt, aki oly lelkiismeretesen végezte pedagógusi, szerkesztoi munkáját, pályatársakkal, illetve a fiatal írógenerációval fenntartott kapcsolatában rendkívüli szerepet játszott mindvégig, sot manapság is sokan megkeresik – többnyire levélben – tanácsaiért. Huségesen írogatta o is a leveleket, válaszleveleket. Tájékozottsága, kritikai, szakmai felkészültsége sokak számára irányadó volt. Laudációt Pomogáts Béla mondott, ennél viszont melegebb hangú beszéddel üdvözölte Iliát Kántor Lajos, stílszeruen levélben, melyet Balázs Imre József olvasott fel. Hasonló személyes hangvételu laudációt mondott dr. Hermann Gusztáv is, aki egy Egyed tanár úrral való találkozás elmesélésével adott jellemzést a történészrol. Domokos Géza emlékezo beszéde a fiatal, kollégista Egyed Ákosról megnevettette, de meg is hatotta a hallgatóságot. A születésnapját ünneplo nyugalmazott egyetemi tanár az emlékek felidézésétol könynyeket ejtett, meg is jegyezte, az ilyen elismerés egyszerre jelent örömet és fájdalmat... Az Életmudíj átadására a rendezvény végén került sor, Kányádi Sándorról Gálfalvi Zsolt beszélt. A laudáció elhangoztával Kányádi megjegyezte, hogy a piedesztálról, amelyre Gálfalvi felemelte, most le kell kászálódni – ízes beszédével visszafogott, szerény ember módjára igencsak a közemberhez hasonlított. Nagy tetszést aratott felolvasott verseivel, virágcsokorral vonultak némelyek hozzá a foasztalhoz. Aztán néhány vicces történetet is elmesélt Kányádi, az elso sorokban ülok nevettek, néhányan a hátsó sorokban is mosolyogtak a tréfán, pedig ott már nem lehetett hallani szinte semmit: mindenki gyermetegen örült, hogy láthatja a nagy költot, aki itt nem messze, Nagygalambfalván született. Viszont lesütöttük a szemünket, amikor Kányádi Sándor finoman és mosolyogva utalt a meg nem jelent nagyérdemure...