Mumu és az excentrikus Búbocska

A G. Cafféba hirdették, aztán mégiscsak a pubba helyezték át Bréda Ferenc és Orbán János Dénes péntek esti könyvbemutatóját. Délután összefutottam Brédával, aki ráérzett arra, hogy bármennyire is a végeken, de lesz közönség, s a kávézót kinövik akkor még kicsit kételkedtem, gondolván arra, biza sokan fanyalognak neveik hallatán, néhányan prüdériából, néhányan egyéb, megalapozott, vélt vagy koholt okokból. A G. kocsmában, fiatalokon kívül, egy-két bejáratott és befutott író is jelen volt, egyébiránt a helyiség jócskán megtelt.

Szakács István Péter bekonferálta a két, felénk ritkán látott vendéget, Bréda Ferencet, egyetemi tanárt, írót, aztán Orbán Jánost, író-költot, szerkesztot stb., bár azt hiszem aki itt jelen volt, az többé-kevésbé ismerte már a transzközép legközepebbjének középpontjait (na mindegy). És akkor felhangzott Orbán János ismertetoje Brédáról, aztán a kiskönyvrol, tetszett sokunknak, még ha a szöveg vastag is volt imitt-amott, de ez mit se számított kocsmában voltunk, elottünk az asztal nem üres, és nem mellékesen félhomály volt. A Golania Magna Bréda jegyezte könyvecske afféle mito-kritikákat tartalmaz olyan költokrol, akik ugyanvalóst ismerosek irodalmi berkekben és nemcsak. Az irodalomnak izgalmasnak kell lennie, mondta OJD, hogy soha ne olyan legyen, mint tegnap, s a pünkösdi király pedig mindig az, aki izgalmasabbat hoz. Ilyenszeru a Golania Magna és talán szerzoje is benne, általa, vele, amint az imént mondtam, azaz mondta Orbán. Hitrol és eszmérol is hangzott itt el szó, intésrol és parancsolatról, melyeket jó megfogadni, megrágni, de legalább egyszer hallani egyébként azt hiszem egyetemesítve lett itt Bréda muve, vagy inkább az egyetemeshez lett hozzáadva valami, ami már nem Golania Magna, hanem az irodalomcsinálás muvészete, csak csórén tálalva.

Az egész bemutató tulajdonképpeni bizalmas hangvétele a jól ismert brédai szófordulat/oknak, és azok Orbán általi fetisizálásának is köszönheto volt (lásd. az eredeti Mumu leképzettjei: Mumu édes, Mumu forever). Túrós Eszter olvasott fel késobb a Golania Magnából, az egyébként román kifejezésekkel is gazdagított mubol (Karácsonyi Zsoltról, Márkus Andrásról, Király Zoltánról hallhattunk kritikákat, amik meglepoen mások, talán kiírtabbak, mondjam azt jobbak voltak, mint amilyen írásokat Brédától megszokhattunk). Azt, hogy a könyvben szereplo szerzok miként fogadták a kritikát, nem tudja, mondta Bréda az est folyamán, jól ismeri oket, akárcsak írásaikat, de igyekezett objektív maradni, viszont a szerzok világnézete, és ez a szellemi-kulturális irányzat nem egy emberrol szól, ebben a tekintetben nem beszélhetünk egyénrol, Én-rol. Orbán János ördögregényének, a Búbocskának és szerzojének bemutatása már nem volt az az összeszedett, következetes, mint a korábbi, ezt ugyanis valóban az összetéveszthetetlen brédai stílusban adta elo maga Bréda Ferenc.

Hatalmas és rögtönzött (meg hevenyészett, így zárójelben) hoseposz volt, afféle minimál, abszurd humorban megírva, amitol ha kell, ha nem röhögsz, és jajgatsz. Orbán késobb a Búbocskáról mondta, hogy kezdve akár 9-10 éves gyermekektol, akik a történet kaland részét, némely poénokat már megérthetnek belole, szólhat hozzájuk, el egészen a képzett bölcsészig, ugyanis meglehetosen sok, kulturális, világirodalmi, ezoterikus elem, allúzió, allegória található meg benne. A pokolban játszódó történet avagy ellenmese fohose, a szarvazatokon keresztül megmutatkozó Búbocska excentrikusabb figura a medve, kutya, róka mesetársakhoz viszonyítva, egy ördögfióka o, de tulajdonképpen egy csintalan kiskrapekhez hasonlít. Mivel a részletekbol, melyeket Túrós Eszter olvasott, az unikornis is felbukkant, megkérdeztem Orbánt csak spontán, csak a rokonra, a lóra való tekintettel, szerinte tudnak-e sírni a lovak, erre pedig költonk, írónk így válaszolt: én azt hallottam igen, de különösebben nem foglalkoztam lovakkal, ilyen szempontból autópárti vagyok.