Markó Béla

Markó Béla

A szellem eleganciája

Gálfalvi Zsolt laudációja

Gálfalvi Zsoltnak a Kriterion Könyvkiadónál 1988-ban megjelent, Prospero szigetén című könyve „színházi jegyzeteket” tartalmaz, ahogy a belső címoldalon, gondolom, maga a szerző megjelöli. Én ma ezeknek az írásoknak a nagyobb részét inkább esszének vagy tanulmánynak nevezném, de azt hiszem, a műfaji besorolás jól mutatja a számos fontos tisztséget tisztességgel betöltött Gálfalvi Zsolt mérsékletét. Ilyennek ismertem meg réges-régen, és így ismerem ma is: ritkán beszél magáról, és soha nem dicsekszik azzal, amit tett vagy írt élete folyamán. Érteni vélem ennek a lélektanát: inkább nevezzük jegyzetnek az esszét, inkább tekintsük kevesebbnek a többet, mint fordítva.

90 éve született Sütő

A kényszerítő múzsa

Egyik könyvének fülszövegében (Három dráma. Egy lócsiszár virágvasárnapja. Csillag a máglyán. Káin és Ábel. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978) így fogalmaz Sütő András: „Esztétikákon innen és túl az írói megnyilatkozásnak örök meghatározója marad a kényszer, az egyetlen ihlető Múzsa, amelynek ölelő karjait rég elfelejtettük, mert régen nem ringat már, hanem fojtogat inkább költőt és drámaírót egyaránta század konfliktusaival”.

Markó Béla szonettkoszorúja

Passiójáték

Részegh Botond: Fejek 1-15,
kávé, tus, akril, rizspapír,
68 x 68 cm, Csíkszereda, 2013

                    
1.
               
Csorog a fény a megnyílt koponyából,
feloldódik a megfagyott tömeg,
s betűk vannak megint, nincsen szöveg,
míg aztán összeáll, és már fonákról

látom, amit csak színről néztem eddig,
ahogy a kő alól a bogarak
mind szétszaladnak, s porba omlanak
hatalmas építmények, elrepesztik

Subscribe to this RSS feed