- Nemrég töltötted hetvenedik életévedet, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány pedig EMIA-díjjal jutalmazott. Mit jelent a hetven év, mit jelent a díj?

- Hetven év? Nem tudom… Mindenesetre kilátó is, hogy meddig látnék el, de ezt önhibámon kívül nem tudom, mivel a látásom megbízhatóan romlik... Behunyt szemmel nézelődök, mostanában az életemben és egy regényben. A díj? Minden díjnak örül az ember. Szerencsésnek tarthatom magam, számtalan díjat kaptam, nem lehet megszokni, de azt hiszem, ez semmifajta kihatással nincsen éppen arra, amit írok.

A laudáció elhangzott 2018. október 6-án, Székelyudvarhelyen, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) díjátadó ünnepségén

Kozma Mária azon kevés kortárs szerzők egyike, akit nagyon korán, tizenéves koromban, mindent faló olvasóként fedeztem fel magamnak. A történelmi témájú könyvek bolondja voltam, így akadt kezembe az Idővallató, valamint Az ember bolond természete. Igaz, édesanyám azt mondta, ezek tán még nem neked való könyvek, fiam, de én még azért is elolvastam őket. Kozma Máriáról akkor még nem tudtam semmit, vélhetően azt sem, hogy kortárs szerző, de e két könyv után megjegyeztem magamnak. És jól emlékszem, néhány évvel később, amikor keresztapám ballagásom alkalmával megkérdezte, milyen ajándékot vegyek néked, (s mivel éppen irodalomról csevegtünk, nyilvánvaló volt, hogy csakis könyv jöhet szóba), azt mondtam, hogy egy Kozma Mária-kötetet. Így lettem birtokosa 1995-ben a korábbi évben megjelent kétkötetes regényének, A jóság síró vágyának.

-Idén töltötte hetvenedik évét, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány pedig EMIA-díjjal ismerte el eddigi munkásságát. Mit jelent ez a hetven év, mit jelent a díj?

- Az EMIA-díj számomra nagy meglepetést és nagy megtiszteltetést jelen. Meglepetést, mert igazán nem gondoltam volna, hogy valaki a Székelyföld szívében, Váradtól 350 kilométerre számontartja az én partiumi ügyködésemet. Ez igazán jólesett... Az pedig, hogy olyan személyiségekkel ülhettem eggyütt az ünnepeltek asztalánál, mint Gálfalvy Zsolt, vagy Bogdán László, számomra igazán megtiszteltetést jelentett...

A Várad folyóirat szeptemberi számának vezércikkében Szűcs László a nagyváradi görögkatolikus püspöki palota leégésének döbbenetéről ír. A lapszámban verssel jeletkezik: Albert-Lőrincz Márton, Csontos Márta, Baka I. Patrik. Prózát publikál Fábián Judit, Támba Renátó, Gulisio Tímea. Lakatos-Fleisz Katalin Szilánkok címmel esszét közöl, a Kultúra rovatban Péter I. Zoltán helytörténeti írása olvasható, Tóth Hajnal a 220 éves váradi magyar színjátszásról értekezik. A Társadalom rovatban folytatódik Alföldi Imre regényes önéletrajzi krónikája. Külön tömböt dedikál a lap a száz éve, 1918-ban született Hubay Miklós nagyváradi író, költő, drámaíró emlékének (Szilágyi Aladár, Szűcs László, Lászlóffy Csaba, Tavaszi Hajnal, Kőrössi P. József írásai, végül fényképgaléria Hubayval a fókuszban). 

Rendhagyónak nevezhetjük a 2018 szeptember 21-23 között tizenegyedik alkalommal megszervezett Gyergyószárhegyi Írótábort. Rendhagyónak azért, mert nemrég elhunyt Egyed Péter író-filozófus, a tábor szellemi atyja, és táborszervező kollégáiban, Lövétei Lázár Lászlóban és Fekete Vincében az is felmerült, hogy Egyed Péter nélkül talán nem lehet, nem is érdemes.

Kérdezhetnénk, Bogdán László gazdag életművéből miért épp Az ördög Háromszéken című regény került be a Székely Könyvtár sorozatba. Erre vonatkozóan van halvány elképzelésem: számomra ez a regénye a legkedvesebb, mely mű ugyanakkor a szerző achilleszi sarka is. Mert a legizgalmasabb és a legerdélyibb. Erdélyiségünk a legsebezhetőbb pontunk - épp azért, mert oly nagyon féltjük.

A Várad folyóirat augusztusi számának vezércikkében Szűcs László a (pót)érettségizőkről ír; az irodalom rovatban verset közöl Molnár Zsolt, Gagyi Eszter, Ady András, Gotha Róbert Milán, Müller Dezső; prózát publikál: Szombati István, Barok Márk, Pintea László. A Társadalom rovatban folytatódik Alföldi Imre regényes önéletrajzi krónikája, Kupán Árpád Kazinczy Ferenc és a magyar szabadkőművesség kapcsolatáról értekezik, Péter I. Zoltán pedig az egykori váradi Park Szállóról. A Kultúra rovatban Tóth Hajnal és Fried Noémi Lujza a fotóművészek nagyváradi találkozójáról ír összefoglalót. Kritika ezúttal Günter Kunert A véletlen archeológiája c. művéről, Zsidó Ferenc Huszonnégy c. regényéről, és a váradi színház Egy szerelem három éjszakája c. előadásáról született. A Törzsasztalban a Boka Lászlóval készült beszélgetés szerkeszetett változata olvasható.

Augusztus 28-szeptember 2 között zajlik a hatodik alkalommal megszervezett marosvásárhelyi városünnep, melynek keretében számos irodalmi rendezvény is lesz. Augusztus 30-án, csütörtökön a Teleki Tékában könyvvásár nyílik meg, ugyanitt könyvbemutatók lesznek, például: 30-án 17 órától Gáspár György: Alattvalónak alkalmatlan. Pályakép Gálfalvi Györgyről (Polis könyvkiadó), ugyanaznap 18.30-tól Molter Károly: Komor korunk derűje és Vitorlaének. Fiatal költők antológiája “Újratöltve” 1967-2017 c. kötetek bemutatása (Polis könyvkiadó).

- Kezdjük az elejétől: erdélyi gyökerű vagy, Székelyudvarhelyen születtél, Parajdon éltél, aztán a rendszerváltás után, mint oly sokan, Magyarországra költöztél. Hogyan alakult pályád?

Tanulni jöttem át Magyarországra 1990-ben, majd később két évig Luxemburgban is képeztem magam, de szakmai és magánéleti okok miatt az anyaországban maradtam. Bizonyos szakmák és állások nem tanulhatók és nem léteznek a Sóvidéken vagy akár Erdélyben, vagy azután keltették életre őket, miután eljöttem. Faluról mindig van elvándorlás, és a központ is vonzza a fiatal értelmiségieket. Ebből nem következik feltétlenül, hogy az ember elszakadjon a gyökereitől. Van, akinek épp a központ ad lehetőséget arra, hogy visszataláljon szűkebb hazája kulturális alapjaihoz, felderítse, értelmezze, megőrizze és gyarapítsa azokat.

A halhatatlanság ára

Ács Jenő a nagy háború utolsó évében vette meg a füzetet, amikor minden férfit behívtak a már nem egészen dicsőséges osztrák-magyar hadseregbe, az olyanokat is, akiket két-három éve még alkalmatlannak nyilvánítottak. Mint őt is. Nem érte váratlanul a behívó, volt ideje felkészülni – ha egyáltalán fel lehet készülni az ilyesmire. A füzetre is azért volt szükség. Mert az a kevés otthon maradt férfi, miközben a harctéri híreket tárgyalta, nem egyszer azt is szóba hozta, hogyan lehet növelni a túlélés esélyeit. És Ács Jenő valahonnan fölszedte ezt a könyves dolgot. Hogy az képes lelassítani, sőt egészen megfogni egy golyót. Egyesek csak legyintettek, hogy ugyan, badarság, de ő, amikor kézhez kapta a behívót, az első útját a könyvkereskedés felé vette. Otthon ugyanis nem tartottak könyveket, a kalendáriumot nem számítva, de azt nem vihette el otthonról, szegény asszony miből nézi ki majd, mikor kell malacoznia a disznónak?!