Szakács István Péter

Szakács István Péter

Egy bársonyszék napirend előtti felszólalása

Tisztelt Ház, nem tartozik a munkakörömhöz az efféle orális megnyilatkozás. Ez kizárólag a miniszterek és képviselők dolga. Én csak egy bútordarab vagyok. Mint a Ház leltári számmal ellátott berendezési tárgya azonban nélkülözhetetlen kelléke is az önök hivatali tevékenységének. Mert, kérdem én tisztelettel, mihez kezdenének nélkülünk?

Mangalica mese

 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mangalica. Ez a mangalica egy szép napon arról értesült a sajtóból, hogy ő valójában őshonos román sertés. Először azt hitte, valami állati faviccről van szó, amilyennel manapság az újságok traktálják disznó olvasóikat. Ő ugyanis abban a szilárd meggyőződésben cseperedett föl száz kilós mintapéldánnyá egy alföldi tanyán, hogy tősgyökeres magyar sertés.

Tanfolyamok

  1.

Nem akarsz tovább városon élni? Unod már az irodai robotot? A munkahelyi stresszt? Fáj a szemed a számítógép képernyőjétől? Eleged van a genetikailag manipulált élelmiszerekből? A lakásnak csúfolt vasbeton kalitkádból? Az emberek közömbösségéből? Az elektronikus szmogból? A benzingőzből? Mindenféle civilizációs ártalomból? A kozmopolita káoszból? Akkor hát itt az ideje, hogy életmódot válts!

Visszafogott vallomás

Annyi év után, azt hiszem, most már nyugodtan elárulhatom, hogy hosszú időn keresztül a könyvelőség jelentette számomra a legbizsergetőbb izgalmat az ősi Alma Mater évszázados, csendes belenyugvással enyésző épületében. Sokáig töprengtem azon, hogy elmondjam-e ezt az éveken át gondosan leplezett gyengémet. Végül úgy döntöttem, másokkal is megosztom a titkomat, annál is inkább, mert meg vagyok győződve arról, hogy nem vagyok egyedül felejthetetlen tapasztalataimmal.

Látó: 2012. november

A Látó szépirodalmi folyóirat novemberi számában verset közöl László Noémi, Farkas Wellmann Éva, Fazakas Attila, Vári Csaba, Muszka Sándor, Papp-Für János, Orcsik Roland, Simonfy József, Balázs Imre József. Sir I. C. Labon, Brit Virgin-szigeteki költő műveit Mózes Huba tolmácsolásában olvashatjuk. Karcolatot, novellát, elbeszélést publikál: Adorjáni Panna, Zakariás Erzsébet, Váradi B. László és Keszthelyi András. Regényrészletet olvashatunk Tompa Andreától.

Halálhíradó

Azt hiszem, leírtam mindent, amit tudtam. A többi pedig már nem rám tartozik, s csak elképzelni tudom, ami a szavak után következett azon a fenyőillatú, félhomályba vesző úton. Nem igaz, hogy nem lehetett volna másképpen is, ám ahányszor csak válaszúthoz érkeztem, mintha valami láthatatlan kéz vezetett volna tovább abba az irányba, amelyről akkor balgán azt hittem, én szemeltem ki. Előző életem nagy része azonosíthatatlan álomfoszlányok kusza szövedékeként burjánzik bennem. Mikor leültem írni, már csak néhány olyan eseményre emlékeztem, amely mély nyomot hagyott bennem, s most, hogy újraolvasom ezeket a sorokat, immár kívülről látom mindazt, ami az írás tanúsága szerint ezzel az idegennel, velem megesett.

Angyali duma

Mi a tökömet bámulsz így? Nem éppen szabályosan landoltam, az igaz, inkább bukdácsoltam, mintsem repültem, de azért csak megérkeztem időben. Vagy valaki mást vártál helyettem, köcsög? Netán egy hermafrodita olümposzi szárnyast? Azt a nyálas, halandzsázó Hermészt, aki mindenféle sületlenséget sugdos az emberek fülébe? Vagy egy körbemetélt ótestamentumi arkangyalt, aki úgy hadonászik a lángpallosával, mint beszívott szamuráj egy harmadosztályú hollywoodi akciófilmben? Netán holmi turulmintás köntöst viselő, dögös hun tündérkéről fantáziálgattál, aki egyenesen a magyarok őshazájából, a Szíriuszról érkezik ide, a Kárpát-medence kellős közepére, hogy az Öregisten év végi, rovásírásos táviratát postázza neked, miközben a csillagporos puncijával hozzád dörgölőzik? Hát nem, te perverz pöcs, hát nem!!!

Álmaim titkárnője

Egyszer egy sokat tapasztalt, idült pedagógus-szindrómában szenvedő tanár kollégám azt ajánlotta nekem, hogy ha jót akarok a munkahelyemen, keressem mindig a titkárnő kegyeit. Franciásan szólva: Cherchez la secrétaire! - Mert tudod - kacsintott rám sok tanügyi rémségtől bódultan bandzsító bal szemével -, az igazgatók jönnek-mennek, a titkárnők viszont maradnak, rendületlenül állva illetve ülve a sarat. Ha velük sikerül szót értened, a soros igazgató már csak lenge habcsók a tanügyi tortán. E bölcs tanács szerint igyekeztem érvényesülni régi iskolámban, s egy idő után úgy éreztem, sikerült elsajátítanom a titkárnő-szelídítés furmányos fortélyait.

Fogas kérdés

Várjunk még azzal az injekcióval egy pillanatot. Persze, hogy tudom, hogy nem fog fájni a zsibbasztó spray után. Hát hogyne tudnám, elvégre én is fogorvos vagyok. S akkor miért húzom az időt? Én, kérem tisztelettel, nem húzom az időt, csak azt mondom, hogy adjuk meg a módját. Egy injekciót nem lehet csak úgy ukmukfukk beadni. Még hogy félnék egy szimpla tűszúrástól?! Hogy mondhat ilyet, kedves kolléga?! Így sértegetni egy szakmabelit?! Persze, magának könnyű, nem maga ül ebben a kurva székben! Higgye el, egészen másként látná a problémát, ha én állnék a fejénél azzal a fecskendővel. Különben is biztos, hogy steril az a tű? Már miért kekeckednék?!

Lebukás

Részemről véget ért a vizsga, tanár úr. Be-fe-jez-tem. Ha poétai passzban volnék, azt mondanám: „Letészem a lantot. Nyugodjék.” De nem vagyok lírai lelkiállapotban, tanár úr, nem vagyok abban! Persze variálhatnék most p-vel és b-vel kezdődő szavakat a tanár úr felmenő ági női rokonságával kapcsolatban, mert az találna igazán a pillanatnyi fílingemhez, de visszafogom magam. Érti, tanár úr, a kurva életbe is visszafogom magam!!! Hogyhogy miért akadtam ki?! Hát van képe még megkérdezni?! Mert ön, tanár úr, az érettségi vizsga szabályzatát megszegve szemet hunyt afölött, hogy puskáztam! Mit tetszik mondani? Hogy nem vette észre? Tanár úr, ne akarjon délelőtt, 10 órakor ezzel az esti mesével beetetni?! Mi az, hogy nem látta?!

Subscribe to this RSS feed