Hajdú Farkas-Zoltán 2012-ben megjelent műve, A homályban maradás ösztöne egy tervezett regényfolyam első része. Sokműfajú alkotás: maga a szerző a „képes regény” alcímmel látja el, ez annyiban mindenképpen igaz, hogy Vidák Zsolt képei valóban nem csupán illusztrációi a szövegvilágnak, azaz semmiképpen sem pusztán egy képregénnyel állunk szemben. A homályban maradás ösztöne másrészt viszont dokumentumregény, amennyiben külső cselekménye nem más, mint „egy budapesti ószeren feltűnő családi levéltár darabjainak időrendi bemutatása: 1876-tól 1970-ig”, mondja a bevezetőben Hajdú Farkas-Zoltán.

A rusnya valcer

Ahogy a csillag megy az égen, írta József Attila, és van ebben valami csöndes, folyamatosnak képzelt mozgás. Zudor János rusnya valcerről ír. Döbbenetes ez a szókapcsolat, egyszerre emel föl és sújt le. A valcer nyilván valamiféle keringést jelent, elsősorban a humánus lények keringésére vonatkozó mozgásforma, de Zudor versében kitágul a jelentés, el egészen addig, ahogy a Föld valcerezik a Nap körül. És vissza az emberihez, vissza oda, hogy ötezer éve (kétezer, de mélyebb értelemben Zudor Jánosnak bizonyára igaza van, amikor ötezerről ír) más sem történik, Júdás Isten parancsára elárulja Jézust, Jézus meg egy legyintéssel megbocsájt.

Csender Levente novelláskötetéről

A fiatal író új kötete a kelet-európai - ezen belül is a magyarországi és romániai - rendszerváltozás és az azt követő két évtized élményanyagából táplálkozik. Rákérdez az egyén szabadságára is. Mennyire lehet szabad az ember a posztkommunista országokban? Mennyire determinálja az embereket a környezetük? Hogyan élik meg a változásokat? Miképpen próbálnak meg kitörni vagy mondanak le a változtatás esélyéről? "Mire Erzsi néném hazaért Bukarestből a kerekes bőrönddel, amit azért vettek neki, hogy ne kelljen emelnie a fájós lábával a csomagot, csak húznia, mint a csuligát, addigra már Béla, a fia ösvényt vert a kocsma és a ház közt, csak ivott meg aludt, mindenkibe belekötött, ha olyanja volt.

Hátra ne nézz. Válogatott versek és vidékük

Költő-ifjúságára, hosszú életpályájára tekint vissza a paradox módon Hátra ne nézz címet viselő gyűjteményes kötetében Banner Zoltán, a rendkívül termékeny alkotó: művészeti író, előadóművész, költő. Első verseskötete csak 1982-ben jelenhetett meg, holott már több mint harminc éve írt és közölt verset. Ez az első verseskötet – a szerző kései, avagy elkésett debütálása – az újabb versekkel indult és a legrégiebbekkel zárult. Az Ábrahám Jakab grafikus illusztrációival megjelent Hátra ne nézz című gyűjteményes kötet méltó tisztelgés a 80. életévét töltő Banner Zoltán és kiteljesedett életműve előtt. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2012.

Papp Sándor Zsigmond új regényéről

A Semmi kis életek nagyszabású családregény, alcíme szerint Erdélyi történet, de bármelyik kelet-európai diktatúrában játszódhatna. Ha egy tónak képzeljük el a boldogságot, akkor miként lehet, hogy utólag mégis elfér egy pálinkáspohárban? Ki gondolná, hogy a szeméremcsupaszítás oldhatja egy kommunista kisváros frusztrációit? Pedig a diktatúra idején sokan apró, kézzel fogható örömökbe kapaszkodva evickélnek túl a mindennapokon, akárcsak Papp Sándor Zsigmond első regényének hősei, akik esendőségükkel, kiszolgáltatottságukkal, infantilis vágyaikkal mind-mind a néhai diktátor gyermekei.

Bogdán László új verseskönyvéről

Az erdélyi Madonna epikus költemény, egy asszony sorsán keresztül azokat a történelmi traumákat villantja fel, amelyeket a huszadik században kellett elszenvednie az erdélyi magyarságnak: a két világháborút, Erdély elcsatolását és a kollektivizálás rémségeit. A költeményben „felragyogtatott hőstörténet” tragédiája a kollektív emlékezetet erősíti a szenvedés kohójában. A kötetet a neves festőművész, Márton Árpád illusztrálta, kiadta a Pallas-Akadémia Kiadó, 2012.

Bodor Ádám: Verhovina madarai című kötetéről

A kolozsvári születésű, Budapesten élő író legújabb művében egy képzeletbeli, peremvidéki település, Verhovina életébe csöppenünk. Megismerkedhetünk e babonás kis közösség szerény mindennapjaival és hiedelmeivel, miközben változás szele fúj a térségben. Verhovina egy létező település Ukrajnában, azonban, ahogy az író is hangsúlyozza és ahogy a könyvből is kiderül, a cselekmény egy képzeletbeli településen játszódik valahol Kelet-Európában, Kárpátalján. Nem tudni pontosan milyen nemzetiségek élnek itt, a nevek az író agyszüleményei.

Antológia-kötet: mit eszik, mit iszik az erdélyi író?

Szerzők: Adorjáni Zoltán, Ábrahám János, Balla Zsófia, Bächer Iván, Bogdán László, Bölöni Domokos, Egyed Péter, Ferenczes István, Gyürky Antal, Hajdú Farkas-Zoltán, Jánk Károly, Karafiáth Orsolya, Kavafisz (Kovács András Ferenc tolmácsolásában), Kovács András Ferenc, Laczkó András, László Noémi, Lázáry René Sándor, Mózes Attila, Szakács István Péter, Szőcs Géza, Vermesser Levente, Vida Gábor.

Markó Béla verseskönyvéről

Szülessék a jó vers bárhol, mindig a lélek mélyrétegeiből merít. De különösen gyógyító, ha a vers magaslatáról lehet rálátni a közösségi összefogásra. Markó Béla verseiből az egymásrautaltság kényszerűségére, az Erdélyhez kötődő szerelemre – arra a létre láthatunk rá, hol a szenvedés akár a védekezést is megölheti, holott ez az életben maradás alapfeltétele.

A könyvet kiadta a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó (2012), illusztrálta: Részegh Botond.

Nagy Pál publicisztika-kötetéről

A diktatúra utáni felszabadultság és tiszta remény érzetével szemlélve a megéltek és megélhetők felemásságát, a szerző mindenkor hangot adott annak, ahogyan ő látta a környezetét, értette és értelmezte az életét is befolyásoló eseményeket. Írásai közel húsz év gondjait és reményeit mutatják meg az olvasónak egy sokat megélt ember szemszögéből tekintve.

Kiadta a marosvásárhelyi Mentor Kiadó, 2010.