I. Életmű-díjasok (2004-től):

Kányádi Sándor
Sütő András
Domokos Géza
Dávid Gyula
Szabó Gyula
Fodor Sándor
Szilágyi István

A 2011. szeptember 15. és 18. között megrendezett X. Árkosi Írótábor szervezői idén a tehetséggondozásra fektették a hangsúlyt. A helyszín most is a Szentkereszty-kastély volt. A seregszemlére érkeztek írók, költők, kritikusok és szerkesztők Magyarországról, de Vajdaságból is. Ha a főútról a jegenyesor által határolt útra betérő látogató nem olvasta ki a kapulábak tetején ücsörgő kőoroszlánok szigorú tekintetéből a figyelmeztetést, hogy a kastélyban a kortárs magyar irodalmi hadsereg tart edzőpróbát, bizony elege lehetett a versek és kisprózák tömkelegéből, mert – a délelőtti előadásokat és kerekasztal-beszélgetéseket leszámítva – erről szólt az árkosi hétvége. Lapunkat három szerző is képviselte Czegő Zoltán, Sántha Attila és Dimény Árpád személyében.

Juhos Kis Jánost a zetelaki írótáborban elhangzott beszéde kapcsán kérdeztük arról, miként fogalmazhatnánk meg, mi az, hogy erdélyi szellem, erdélyi lelkiség.

A kánon a zenetörténetben hangsúlyosan a többszólamúságot, a színeket és a gazdag egybecsengéseket, a plurális értékrendet jelenti és jelképezi, míg az irodalomtörténetben a rögzült, mérvadónak, tekintélyelvűnek mondott alkotásoknak, biztos értékeknek és értékelveknek a szinonimája, mely szükségszerűen csak rostált szerzői listákat, egyszólamúnak láttatott tereket s temporális helyett örökérvényűnek gondolt értelmezésalakzatokat, illetve irodalomszemléleteket fed. Boka László könyvének tanulmányai – ahogyan a könyv címében szereplő kérdőjel is előrevetíti – többnyire kérdő attitűddel közelítenek mindehhez, miközben hangsúlyosan valamiféle határlétre, határhelyzetekre összpontosítanak.

A Korunk márciusi lapszámának tanulmányai az 1526-ot követő évtizedek politikai-hatalmi harcainak az utórezgéseként létrejött Erdélyi Fejedelemséget mutatják be úgy, hogy Erdély e másfél, igen meghatározónak tekinthető századának bizonyos történelmi vonatkozásait elsősorban (politika)történeti keretbe ágyazva villantják fel. Jóllehet a múlt teljes körű, szintetikus igényű bemutatására természetszerűen egyik írás sem vállalkozhat, a szerzők a viszonylag széles spektrumú tematika keretében áttekintik és mérlegre teszik az önálló Erdélyi Fejedelemség korának történetét.

Hajdú Farkas-Zoltán 2012-ben megjelent műve, A homályban maradás ösztöne egy tervezett regényfolyam első része. Sokműfajú alkotás: maga a szerző a „képes regény” alcímmel látja el, ez annyiban mindenképpen igaz, hogy Vidák Zsolt képei valóban nem csupán illusztrációi a szövegvilágnak, azaz semmiképpen sem pusztán egy képregénnyel állunk szemben. A homályban maradás ösztöne másrészt viszont dokumentumregény, amennyiben külső cselekménye nem más, mint „egy budapesti ószeren feltűnő családi levéltár darabjainak időrendi bemutatása: 1876-tól 1970-ig”, mondja a bevezetőben Hajdú Farkas-Zoltán.

A rusnya valcer

Ahogy a csillag megy az égen, írta József Attila, és van ebben valami csöndes, folyamatosnak képzelt mozgás. Zudor János rusnya valcerről ír. Döbbenetes ez a szókapcsolat, egyszerre emel föl és sújt le. A valcer nyilván valamiféle keringést jelent, elsősorban a humánus lények keringésére vonatkozó mozgásforma, de Zudor versében kitágul a jelentés, el egészen addig, ahogy a Föld valcerezik a Nap körül. És vissza az emberihez, vissza oda, hogy ötezer éve (kétezer, de mélyebb értelemben Zudor Jánosnak bizonyára igaza van, amikor ötezerről ír) más sem történik, Júdás Isten parancsára elárulja Jézust, Jézus meg egy legyintéssel megbocsájt.

Csender Levente novelláskötetéről

A fiatal író új kötete a kelet-európai - ezen belül is a magyarországi és romániai - rendszerváltozás és az azt követő két évtized élményanyagából táplálkozik. Rákérdez az egyén szabadságára is. Mennyire lehet szabad az ember a posztkommunista országokban? Mennyire determinálja az embereket a környezetük? Hogyan élik meg a változásokat? Miképpen próbálnak meg kitörni vagy mondanak le a változtatás esélyéről? "Mire Erzsi néném hazaért Bukarestből a kerekes bőrönddel, amit azért vettek neki, hogy ne kelljen emelnie a fájós lábával a csomagot, csak húznia, mint a csuligát, addigra már Béla, a fia ösvényt vert a kocsma és a ház közt, csak ivott meg aludt, mindenkibe belekötött, ha olyanja volt.

Hátra ne nézz. Válogatott versek és vidékük

Költő-ifjúságára, hosszú életpályájára tekint vissza a paradox módon Hátra ne nézz címet viselő gyűjteményes kötetében Banner Zoltán, a rendkívül termékeny alkotó: művészeti író, előadóművész, költő. Első verseskötete csak 1982-ben jelenhetett meg, holott már több mint harminc éve írt és közölt verset. Ez az első verseskötet – a szerző kései, avagy elkésett debütálása – az újabb versekkel indult és a legrégiebbekkel zárult. Az Ábrahám Jakab grafikus illusztrációival megjelent Hátra ne nézz című gyűjteményes kötet méltó tisztelgés a 80. életévét töltő Banner Zoltán és kiteljesedett életműve előtt. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2012.

Papp Sándor Zsigmond új regényéről

A Semmi kis életek nagyszabású családregény, alcíme szerint Erdélyi történet, de bármelyik kelet-európai diktatúrában játszódhatna. Ha egy tónak képzeljük el a boldogságot, akkor miként lehet, hogy utólag mégis elfér egy pálinkáspohárban? Ki gondolná, hogy a szeméremcsupaszítás oldhatja egy kommunista kisváros frusztrációit? Pedig a diktatúra idején sokan apró, kézzel fogható örömökbe kapaszkodva evickélnek túl a mindennapokon, akárcsak Papp Sándor Zsigmond első regényének hősei, akik esendőségükkel, kiszolgáltatottságukkal, infantilis vágyaikkal mind-mind a néhai diktátor gyermekei.