Borsodi L. László

Borsodi L. László

Noszlopi Botond második kötetéről

Szórakoztatás a vantól a nincsig

Noszlopi Botond második verseskötetének három ciklusa (A magány genealógiája, Fémrúd és tükör, Kinéztem a dobozból) a teljesség elvesztésének felismerésétől a teljesség iránti vágyból és az annak beteljesületlenségéből teremtődő költészet aktusán át a hiányból teremtett költészet mint érték felmutatásáig és felszámolódásáig vezet.

Molnár Vilmos novelláskötetéről

Valaki beleszemetelt a mesébe

Molnár Vilmos kötetének tizenhárom novellájában a humor a groteszkkel és az iróniával együtt összetett értékszerkezetű szövegvilágokat alkot. A címbeli Csík olyan hely, ahová nemcsak az ördög jön/megy (nézőpont kérdése) át Udvahelyről, hanem ahol mindenféle furcsa alak megfordul (Bereczki Paula, Béla, Bolond Lina, „nagyanyám”, Jurcsák, koalamackó stb.), és mindenféle szokatlan esemény megtörténhet.

Muszka Sándor Sanyi bájáról

A székely Háry János „felálló nyeletlenkedései”*

„Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát. Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!” – áll Örkény István Használati utasításában. Muszka Sándor Sanyi bá című könyvének alcíme – Székely egypercesek – megidézi ugyan a műfajteremtő nagy elődnek az egyperces novelláról vallott, főként a terjedelem és a cím szerepével kapcsolatban kifejtett ars poetikáját, csakhogy a székely jelző, valamint az egyperces novella helyett álló egypercesek megnevezés át is értelmezi Örkény műfaji paramétereit.

Borsodi L. László prózaversei

Buszozás helyett

Legyen egy délutáni séta! Nem gyalogolok, kifogásolod. Sétálunk, sétálhatnánk, pontosítok. Mondjuk: csütörtökön. Csütörtökön? Miért éppen csütörtökön, kérded. A sétának, folytatom, éppen csütörtökön van értelme: csütörtök délután az egyetlen tér és idő, amikor a sétának értelme van. Elválasztja a hét eleji fáradtságot a hétvégi unalomtól, a szürke házak, vörös házfalak egyértelműségét az erdők titkaitól, a kirándulók félmeztelenségétől.
Ez az álláspont látszólag megnyugtat, de aztán a házat említed: hogy el kellene jutnunk a házig, pontosan oda, ahol a ház van. A séta, mondom, nem számol házzal, mert elkezdődik, de nincsen vége. A séta folyosó bérházakban, kolostorokban, vidám utca házakkal, szobros terekkel, szökőkutakkal. A séta bokrokkal, fákkal övezett hosszú sétány egy-két paddal, ösvény az erdőn jó illatú virágokkal. Gombsor egy kabáton, futam a zongorán. Buszozás helyett elindulni egyedül.

Olvasónapló Hatházi Danilójáról

Ugyanazok a szavak - más sorrendben
„Ó, Uram, csak ki ne essek a szerepemből!”

Úgy volt, nyilván úgy volt, hogy találkoztam Danilóval. De hogy mi volt előtte, mi volt utána, a fene tudja. Hogy hol volt az elmúlt kilenc évben, és hol voltam én, nem tudom. Meglehet, nemcsak ő rövidlátó, én is az lettem. Ez lehet a magyarázat, ha ez egyáltalán az. Tudtunk egymásról, ha ez vigasz. A lényeg azonban – ha egyáltalán lényeges –, hogy kétségbeesetten próbálom megérteni Danilót. Ez szükségszerű így negyvenfelé, ha Ő a műértő halál.

Borsodi L. László prózaversei

Téli kert

Angyaltérképpel szemedben végül a parton sétálsz. Emlék a nyári kert, a Szikla délen csak benned él, s a Nagy Találkozás, amelyre évekig vártál, elmaradt. Nem jutottál el a Nagy Tóhoz soha.
Így indulsz, magad mögött hagyva a tengert, a földet. Így indulsz, szemközt a téli kerttel. Mert most már tudod: legszebb a téli kert, s ha nem hajtana a szél, a fagy, a téli kertig sétálva érdemes, az odáig megtett úttal együtt egész. Bámulhatnád a nagy pelyheket, a hótól roskadt ágakat, a fehér kalapos, fehér ruhás szobrokat. Az útszéli padon immár örökre csókolja egymást egy szerelmes pár, és nem mozdul Szindbád pipafüstje. A szembejövőket nem láthatod. (Ha látnád, csendesen mosolyognának.) Ösvénnyé lett a sétány, és nem zavar meg semmi elágazás. Minden téged vár, ez már a téli kert. Se pad, se fák, a napnak csak árnyéka van, a szökőkútból a szökkenés. Sűrűn havaz a prózaversben. Minden, minden csupa hó. Végigfekszel a havon. 

Lakatos Mihály Bolhaszerenádjáról

Van-e szörnyűbb, mint a kafkai szituáció, amelyben egy reggel Gregor Samsa – elveszítve emberi lényegét, jogos büntetéseként annak, hogy nem volt képes megfelelni emberi feladatainak – nyugtalan álmából felébred, és féreggé változva találja magát az ágyában? Van-e felemelőbb létminőség, mint a Gregor Samsáé, aki ráébredve arra, hogy hazug, látszatéletet élt, az ember alatti, élősdi létet választja, hogy megszabadulva a haszonelvűség, az elidegenedés, a közöny világától, tiltakozzon ellene, amiért az féregként tekint rá?

Potozky László szeredai könyvbemutatójáról

2013. szeptember 17-én, kedden este 6 órakor mutatták be Csíkszeredában Potozky László Nappá lett lámpafény című kötetét. A csíkszeredai novellistának 2011-ben a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó – Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy gondozásában megjelent Áradás című kötete után ez a második könyve, amely a mai szépirodalmi kiadók palettáján nagyon előkelő, ha nem a legelőkelőbb helyet elfoglaló Magvető kiadónál látott napvilágot.

Király Zoltán Férfifiók c. kötetéről

Mi van egy fiókban?* Amíg nem húzzuk, vagy nem húzhatjuk ki, csak találgathatunk, és lehet, éppen addig izgalmas, amíg elképzelhetjük, mi van benne. Ha kinyit(hat)juk, ha megvan hozzá a kulcs (a kulcs megtalálásához is kell találékonyság!), lehet, hogy a hétköznapok prózaiságával szembesülünk, és a várakozás, a fantáziálás okozta izgalmat nem írja felül, de az is megtörténhet, hogy lekerül a lepel a most-még-nem-tudjuk-miről, a titok megszűnik titok lenni, és mi állunk, és bámuljuk a csodát.
Nem ilyen egyszerű a kérdés, ha a fióknak neme is van, ha a fiók férfifiók. Kérdés, hogy az összetett szó két tagjának az előre-hátra, ki-be mozgás képzetét felkeltő analógiáján túl – bár ez a gender vonatkozás megkerülhetetlen – még milyen olvasói képzeteket indíthat el az olvasóban Király Zoltán könyvének a címe: Férfifiók. Milyen vers- és költői világ jön létre az alkotás(ok) és a műbefogadó interakciójából?

Beszélgetés György Attilával

A politikus macskától a transzilvállatokig

– Sárkányok, boszorkányok, harcosok, hajósok, macskák eddig megjelent köteteidnek főszereplői. Miért éppen ők, és mi a közös bennük?

– Mindig is erősen vonzódtam a mitológiához, a történelemhez, a különféle archetípusokhoz. Talán az is közrejátszik a témaválasztásaimban, tudat alatt, hogy éppen ezek az általad említettek, a sárkányok, a boszorkányok, a harcosok, a hajósok manapság már kiveszőfélben lévő fajták társadalmunkból, a közéletről nem is beszélve. Nyilván elsősorban mint emberi minőséget, következetességet, életutat kell értelmezni ezeket a megnevezéseket.
A macskák, az egy másik ügy… egyszerűen csak szeretem, és tisztelem ezeket a gyönyörű teremtményeket, szerintem a természet remekmívei.

Subscribe to this RSS feed