2013. április 30-án, kedden este 6 órakor Borcsa János irodalomtörténésszel, kritikussal találkozhattak az érdeklődők a csíkszeredai Székelyföld Galériában. Miután Lövétei Lázár László, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztője köszöntötte az egybegyűlteket, a vendég beszélgetőtársa, Fekete Vince, a folyóirat főszerkesztő-helyettese vette át a szót, aki felvezetőjében Borcsa János „lelki impériuma” című esszéjéből olvasott fel, méltatva a meghívottat és az író-olvasó találkozó apropójául szolgáló Értékkeresők – értékalkotók című kötetet, amely 2012-ben jelen meg.

2013. április 18-án Zsidó Ferenc két könyvét mutatták be a csíkszeredai Székelyföld Galériában: a rövidprózákat tartalmazó Laska Lajos című könyvet Molnár Vilmos író, a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztője, A múlt kisajátítása című, a Nagy-Küküllő fennsíkján elterülő, a Hargita megye délnyugati részén található magyar, román és cigány közösségek naiv történelmét vizsgáló, az együtt élő népcsoportok történelemszemléletei közti összefüggésekre rámutató kötetet Oláh Sándor társadalomkutató mutatta be.

Trágyanyomon*

Muszka Sándor múzsáktól hajtott trágyás szekere olyanfajta olvasói élményt nyújt, mint amikor belépünk Kovács András Ferenc Porcus Hermeticum című, száztizenegy „disznó” limerikjét tartalmazó porkológiai képződményébe. Ami a limerikekben malactávlat, azt Muszkánál a trágyás szekéren való nagy büdös utazás kínálja: a kultúrát, az irodalmi hagyományt alulnézetből (vagy nagyon is felülnézetből) láttatja. A trágyalével átitatott, trágyaszagos irodalom- és kultúrafelfogás azt mutatja, hogy a fennen hirdetett, patetikusan vallott eszmék, költőszerepek lehetetlenné váltak, megszűnt az emberi civilizációba, kultúrába vetett feltétlen hit, az egyoldalú viszonyulásmódot megengedő magatartás, és kiüresedett az az emelkedett beszédmód, amely kizárólag csodálattal szólaltatta, szóltathatja meg a nagy (?) emberi (?) teljesítményt (?).

2013. március 19-én, kedden este hat órakor Czegő Zoltán, a második Forrás-nemzedék tagja volt a csíkszeredai Székelyföld Galéria vendége. A kétszeresen, először Erdélyből Magyarországra, majd onnan visszaemigrált költő, író, publicista beszélgetőtársa Lakatos Mihály író, a magyarországi Balassi Intézet Sepsiszentgyörgyi Kulturális Központjának igazgatója volt.

Fehérségek

A fal fehérségén apró bogár araszol. Amíg mozgása láthatóvá válik, és átjut egyik széltől a másikig, órák, napok telnek. A pók lábait mozgatja, visszahúzza, elernyed. Újra kezdi.
Az infúzióban a cseppek függőleges várakozását nem zavarja semmi. A hullámzás végül éjszakává szelídül, nappallá, és újra. Ajtónyitás tagolja, neoncső világítja az egyenletes némaságot.
Reggel óta fagypont alá süllyedt, aminek tiszta súlya van.

„Engem a saját halálom hidegen hagy!” – ezzel a szerzőtől származó mottóval hirdette meg Hertza Mikola első, Kísérteti jelleggel című, novellákat és karcolatokat tartalmazó kötetének csíkszeredai bemutatóját a Hargita Kiadóhivatal és a Székelyföld kulturális folyóirat. A rendezvényre a Hargita Megyei Kulturális Központ Pinceklubjában került sor 2012. szeptember 28-án, pénteken este 6 órától.