Szenkovics Enikő

Szenkovics Enikő

Doina Ruști regényrészlete

A szakács ára

Egy ideig egyedül maradtam az ajtónállóval, egy öreg törökkel, aki szikkadt volt, akár a kiszáradt forgács. Mozdulatlanul várakoztam. Egyszer csak megjelent egy bundákba bugyolált nő, aki nem volt más, mint Caterina Greceanu. Habár a nyakamig elzsibbadtam, éreztem, amint parfümillat csapja meg az orrom. A függöny felemelkedett, s az ajtónálló törökül hablatyolt valamit. A függöny nyílásán át egy sárga díványra lehetett rálátni, mely egyik oldalán lekerekített volt, mint egy hatalmas sajt, közepén pedig egy selyemkupac tornyosult, melyből egy török barnás arca kandikált ki. Ismail Bina Emeni volt, akit sosem tudtam kiverni a fejemből.
– Girin! – szólalt meg csábítóan: ennek az embernek volt a legálnokabb hangja azok közül, akiket addig hallottam.

Doina Ruști regényrészlete*

Másnap néhány újságban, főként a Lena által is használt megfogalmazás kedvéért, a következő cím látott napvilágot: Egy tizenegy éves prostituált megtöltött egy falut szifilisszel. Az újságírók leleményesebbje még egy csepp drámaiságot is belekevert, és a kopfba ilyenszerű pontosításokat helyeztek el: Csupán 25 kilométerre a fővárostól vagy A kilencéves korától prostituált lány. Újfaluban viszont kevesen olvastak sajtóterméket.

Franz Hodjak novellája

Szilveszter

Olyan napokon, amikor Lukas Grubner különösen gyakran és kitartóan gondolt az édesanyjára, rákövetkező éjjel mindig volt egy álma. És egyre gyakrabban kellett édesanyjára gondolnia. Szemrehányóan kérdezte magától, hogy miért csak most teszi ezt ilyen intenzíven, amikor az édesanyja már nem él.

Doina Rusti regényrészlete

Zogru

4. Látványtalan. Pontosan ezt állapította meg Andrei Ionescu is. Látványtalan, sőt egyenesen kínos, gondolta, miközben fitymálóan becsukta Tudor Pamfile Mitológiáját. Szeretett volna találni egy történetet, melybe belezsúfolhat mindenféle obszcén, bölénylelkűeknek való részletet. 
Elmosolyodott, és miközben a bölény szót ízlelgette, nagyot sóhajtott, és rágyújtott az aznapi tizedik cigarettájára; egy keddi nap volt – a Zogrura várakozás keddje. Természetesen nem tudta, ki az a Zogru, és azt sem, hogy a Gelu Căpitanul utcában vár rá, mely fölött letűnt idők hűvös szele fújdogált. 

Franz Hodjak versei

Felszámolt állomás

Egykor
úgy váltottam itt nyelvet,
akárcsak vonatot. Ugyanott most
angyalok és bolondok
beszélnek felváltva. Semmire
várva,
sapkámat

fagyos kavicságyba hajítom,
kos-koponyára vetem, melyben
bíbic
rakott fészket.

Franz Hodjak monodrámája

Franz, a történetgyűjtő

1456-ot írunk. Történhetne akár korábban vagy később is néhány évvel, többel viszont semmiképp. A színpad berendezése a szöveghez igazodik, amely elegendő utasítást tartalmaz a megfelelő díszlet kialakításához. Egy s más elemet hozzá lehet tenni vagy el lehet hagyni, de csak akkor, ha ez nem módosítja lényegesen a szöveget.

Subscribe to this RSS feed