Interjú

Elégedett gyorsmérleg, Néróval

Beszélgetés Farkas Wellmann Endrével fesztiválról, Néróról, irodalomról

– Ha egy gyorsmérleget kellene készítened (és persze, nem pénzügyit), mit mondanál, hogyan sikerült a Kimenő fesztivál? Mennyire kapcsolódott be a falu, a környék? Milyen volt a nézőközönség összetétele?

– Az idei Kimenő fesztivál volt a legsikeresebb rendezvényünk, több mint 650 regisztrált vendégünk volt és számtalan olyan érdekes programunk, amilyennel csak itt találkozhattak az érdeklődők. Évről évre mi is sokat tanulunk szervezőkként a vendégektől, a közönségtől és így könyebb kiküszöbölni a korábbi évek hibáit és azt az energiát, amit ezek megoldására kellett szánnunk eddig, most a programok színvonalának növelésére fordíthattuk.

„Nem mernék órarendeket ajánlani”

Beszélgetés Krebsz Jánossal a Magyar Elektronikus Könyvtárba nemrég fölkerült Órarend c. kisregénye kapcsán

– Kamaszhőseid ízig-vérig esendő és sérülékeny emberek, beleértve egyes szám első személyben beszélő Tégedet is. Felnőtté, emberré válásuk a körülmények ellenére vagy azok következtében történt meg?

– Nem tudom. A saját példámat ide tudtam tenni mint alapanyagot, s nyilván figyelek másokat, ők hogyan boldogulnak a saját stigmáikkal meg a világ berendezkedésével. Talán kilátszik az írásaimból, hogy tanulási folyamatnak tekintem az életet. Mintákat keresünk, igazodási pontokat, sikerkritériumokat egy folyamatosan átalakuló univerzumban.

Itten már nem donna válaszol

Beszélgetés Farkas Wellmann Éva költővel

Első kötetében még donna volt, a másodikban már álarc nélkül válaszol az itt-re az ottal. Farkas Wellmann Éva költőt, irodalomkritikust kérdeztük.Ez a nő mindig mosolyog?" – kérdezte a fotós kolléga, amikor elkészültek a portréképek. Igen, Farkas Wellmann Éva valóban mindig mosolyog. Kifinomult humora van, játékos könnyedséggel bánik az anyanyelvvel, a versformákkal. Megfontolt interjúalany, aki soha nem hagyja cserben a kérdezőt. Irodalmi körökben, határon innen és túl, már az irodalom nagybetűs donnája volt, amikor itthon még váratott magára az elismerés.

Akit megjelölt a hagyomány…

Beszélgetés Lövétei Lázár László költővel

Zöld címmel nemrég ecloga-kötete jelent meg Lövétei Lázár Lászlónak. Az eclogaírás kihívásairól, tartalomról és formáról, korábbi köteteiről beszélgettünk.

– Zöld című verseskönyved eclogákat, pásztori költeményeket tartalmaz. Hogy leltél a műfajra/formára, hogy lelt az rád?

– 2004 végén, amikor befejeztem Két szék között című kötetemet, erős fogadalmat tettem, hogy többé nem írok olyan verseket, amilyenek abban a könyvben vannak.

Az eirodalom szerkesztőit kérdezték

„Mindenkit befogadunk, aki minket elfogad”

A Káfé Főnix internetes irodalmi portál szerkesztője, Gergely Tamás interjút készített a www.eirodalom.ro két szerkesztőjével a magazin alapításának körülményeiről: erdélyiségről, szándékokról, pénzügyi-szellemi háttérről.

– Hogyan értitek azt, hogy a magazin “szekértáborok fölötti” orgánum? Lehetséges ez a mai politikailag megosztott Erdélyben?

– Lőrincz György: Ez alatt azt értjük, hogy mi igyekszünk befogadni mindenkit, aki minket elfogad. És tudósítani mindenről, ami az irodalomban történik Erdélyben. Senkit nem zárunk ki, viszont, ha bárki elzárkózik tőlünk, lelke rajta. Ismerjük mi is a mondást: „Érdeklődés hiányában a holnap elmarad”! Arról már nem is beszélve: „Bethoven olyan süket volt, hogy azt hitte magáról, festő!”