A Székelyudvarhelyen élő, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontnál dolgozó P. Buzogány Árpáddal (sz. 1965) költői, néprajzos, szerkesztői munkásságáról beszélgettünk.
– Munkáidról annál többet, de rólad keveset tudunk. Szépirodalom, néprajzi értékeink cikkekbe, tanulmányokba, könyvekbe foglalva. Hol és hogyan kezdted? Emlékszel első kutatásod tárgyára, az első közlésre?
– Első közlésem, ha lehet annak nevezni, egy vers volt az akkori gyermeklapban, iskoláskoromban. Majd a nyolcvanas évek végén ismét egy gyermekvers, a Napsugárban, amiért honoráriumot is fizettek. A kilencvenes évek első felében a Romániai Magyar Szó irodalmi mellékletében (Szabad Szombat) Cseke Gábor szerkesztő kezdte közölni verseimet, novelláimat. Egy országos lapban látni az írásokat felemelő érzés volt… Cseke Gábor akkoriban egész nemzedéket indított útjára, akik közül legtöbben ma is írunk, közünk van az irodalomhoz, alkotáshoz. Az első helyismereti, néprajzi tárgyú gyűjtésem falumhoz, Gagyhoz kapcsolódik, tizedikes diákként jórészt nagyapám, Nagy Dénes elmondása alapján állítottam össze egy dolgozatot a településről, dűlőneveiről, népköltészeti értékeiről, amellyel eljutottam a tudományos dolgozatok megyei versenyére, a székelykeresztúri középiskolát képviselve. Következő évben, ugyancsak diákként Gagyi József és osztályfőnököm, Bara Katalin szervezésében Lövétén néprajzi gyűjtőtáborban vettem részt, gyermekjátékok lejegyzése volt a feladatunk. Ez már igazi tudományos munkának számított.