Interjú Ferencz Imrével
Fotó: Hargita Népe

Interjú Ferencz Imrével

- Miként látod íróasztalod (laptopod?) mellől a mai (erdélyi) költészetet? Próbálsz-e lépést tartani az összmagyar irodalom többé-kevésbé kialakult irányvonalaival, vagy sajátosan megszabott öntörvényű utat követsz?

- A mai erdélyi költészet olyan, mint amilyent az erdélyiek megérdemelnek. Mint ahogy eddig is voltak, most is vannak kitűnő erdélyi költők, és vannak persze közepesek és sereghajtók is… Az összmagyar irodalmat figyelemmel kísérem, főleg antológiák révén tekintem át az évi keresztmetszeteket, de a kimagasló teljesítményeket, az új könyveket meg is vásárolhatom ma már a helyi, csíkszeredai könyves üzletekben. Próbálom a magam útját járni.

- Mi jellemző Rád mint költőre: bőbeszédű, visszafogott, provinciális, titokzatos, stb? Egyáltalán illik-e Rád bármiféle „skatulya”?

- Nem érzem magam bőbeszédűnek, sem visszafogottnak, sem provinciálisnak, sem titokzatosnak. Tömör, szabatos szeretnék lenni, és hiteles. Egy helyből és egy időből van hozzáállásom a világhoz, mondanivalóm a világról. A skatulyát mások találják ki és illesztik bele az embert…

- Fogadsz-e el tanácsokat a versírásban? Beleértve azt is, hogy próbálsz-e más alkotók költői eszközeiből, esetleg újításaiból meríteni, egy-egy érdekes meglátást saját ízlésed szerint átformálni, parafrazálni?

- Jó tanácsot, jó észrevételt, kritikát szívesen elfogadok. A költészet eszköztárából csupán annyira van szükségem, amennyi elégséges ahhoz, hogy a mondanivalómat megfogalmazzam. Mások bőrébe bújni, szerepet játszani, parafrazálni csak ritkán…

- Volt-e olyan élményed, amikor verseid valóban avatott kritikus „bonckése” alá kerültek, s általa a kívülálló perspektívájából „pillanthattad meg” és kezdted értelmezni saját alkotásaidat?

- Verseimről eddig azok írtak kritikát, akikkel személyes kapcsolatban vagyok és akiknek könyvet adtam. Természetesen jó érzés más szemében magunkat meglátni, mint gerendát… Szükség van arra, hogy az ember a kívülálló perspektívájából is lássa magát...

- Van-e olyan foglalatosság, amit a „költéshez” hasonló rajongással művelsz a mindennapi életben?

- A költésszeten kívül a szobrászat is érdekel, foglalkoztat. Faragok, voltak kiállításaim is.

- Mennyire hat költői termékenységedre a közvetlen környezeted, (esetleg olvasóid visszajelzései)? Befolyásolnak-e munkádban a nyilvánvaló elismerések (címek, kitüntetések, ösztöndíjak, stb.?)

- A közvetlen környezet, a megélt helyzetek inspirálnak, mondhatni sokszor kiváltják belőlem a verset. Elismeréseket kaptam ugyan, jól estek, viszont nem érdekelnek különösebben a díjak… Adják… És ahhoz, hogy adják, nyüzsögni kell, kapcsolatokat teremteni, szerepelni stb. Klikkek vannak, szekértáborok. Egymást sokszor a hátukon viszik reflektorfénybe. Az évek során a Nobel-díjjal kapcsolatosan is kételyeim támadtak. Az biztos, hogy amit nem reklámoznak, az nincs is. Akit nem tüntetnek ki, az nem is él. Ebben a viszonylagosságban talán az a kitüntetés, ha elfelejtenek kitüntetni…

(Kérdezett: B. Tomos Hajnal, Cseke Gábor)


Az interjú egy hosszabb összeállítás része, mely a KáféFőnixen, illetve a MEK-en olvasható.