Beszélgetés Varga Gáborral
Fotó: Agerpress

Beszélgetés Varga Gáborral

-Idén töltötte hetvenedik évét, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány pedig EMIA-díjjal ismerte el eddigi munkásságát. Mit jelent ez a hetven év, mit jelent a díj?

- Az EMIA-díj számomra nagy meglepetést és nagy megtiszteltetést jelen. Meglepetést, mert igazán nem gondoltam volna, hogy valaki a Székelyföld szívében, Váradtól 350 kilométerre számontartja az én partiumi ügyködésemet. Ez igazán jólesett... Az pedig, hogy olyan személyiségekkel ülhettem eggyütt az ünnepeltek asztalánál, mint Gálfalvy Zsolt, vagy Bogdán László, számomra igazán megtiszteltetést jelentett...

- 1969-ben debütált, tagja volt Nagyváradon az Ady Endre Irodalmi Körnek, az Irodalmi Kerekasztalnak pedig titkára. Hogyan emlékszik vissza ezekre az aktív, lázas évekre?

- A '70-es évek Ady-köre, illetve a '80-as évek első felének Irodalmi Kerekasztala életem talán legszebb korszaka volt. Nemcsak az irodalom tömegmozgósító ereje miatt, s nem csupán az akkor még valóban létező egymásra-figyelő "falkaszellem" miatt, hanem talán elsősorban a "holnap-várás" őszinte, naiv hitének a tisztaságáért...

- A rendszerváltás után keveset írt. Ez mivel magyarázható?

- '89 után valóban hátat fordítottam a szépirodalomnak és fejest ugrottam a közéletbe. Úgy éreztem, elérkezett számunkra végre "a cselekvés pillanata", a feltápászkodás és az önösszeszedés kora. Mámoros hetek, hónapok, évek voltak. Hittünk, a szó legnemesebb értelmében hittünk az erdélyi magyarság feltámadásában...
Ilyen körülmények között valóban kevesebb időm jutott a szűken értelmezett szépirodalom művelésére, annál több a közírásra, közéleti beszédek megfogalmazására, na meg naplójegyzetekre (ezek utólag meg is jelentek A cselekvés ideje című kötetemben.

- Prózájában gyakran idézi meg a történelmi múltat. Ezt a cenzúra kijátszása miatt alakult így a rendszerváltás előtt?

- Hogy miért fordultam hajdanán olyan szívesen a történelmi témákhoz?... 38 év után is csak a Forrás-kötetem hátoldalára írt vallomásommal tudok válaszolni: "a figyelmeztetés (leg)utolsó lehetőségeként tanulságtevésre próbálom citálni a História hőseit"...

- Számos drámát is írt, melyek közül jó néhányat játszottak is erdélyi színházak. Mi dönti el, hogy egy adott témából dráma születik, vagy próza?

- Valóban írtam több színdarabot is (szám szerint kilencet) de ebből csak három jutott el a bemutatóig. (Igaz, a Tábornokok-at csaknem nyolcvanszor játszották a váradi színész barátaim, de a Kályhabúcsúztató és a Summa cum laudae már csak a felolvasó-színházi státuszt érte meg...) Arra a kérdésre azonban, hogy mikor írok prózát, s mikor inkább drámát, nem tudok válaszolni... Itt nincs recept... (Mostanában például inkább drámákat írtam...)

- Főállásban ön vegyészmérnök volt nyugdíjazásáig, illetve több mint tíz évig az Állami Találmányi és Védjegyhivatal vezérigazgatója. Ez hogyan egyeztethető össze az irodalmi munkásságával?

- A román Állami Találmányi- és Védjegyhivatal élén eltöltött csaknem másfél évtized (1998-2009, illetve 2010-2013) valóban egy embert-próbáló korszaka volt életemnek. Nemcsak azért mert a szellemi-tulajdonvédelem egyik rendkívül fontos szakterületével, a műszaki-alkotások védelmében illetékes kormányfőhivatal összes tevékenységéért feleltem (találmányok, védjegyek, ipari minták védelmi kéréseinek elbírálása, esetenként az oltalmi bizonylatok kibocsájtása, stb.), hanem azért is mert telibe kaptam kies hazánk EU-csatlakozásának valamennyi fázisát. (Lásd Confessionis című kötetemet...)

- Nemrég olvastam a Várad folyóiratban egy hosszabb versét, parafrázisát. Várható, hogy további versekkel jelentkezik, vagy egyszeri alkalom volt?

- A válaszom nemleges, egyszeri alkalom volt: nem leszek kezdő költő hetvenévesen...