Beszélgetés Pálffy Tamás Szabolccsal

Tizenötödik alkalommal hirdették meg a Kortárs Hangon pályázatot, ami biztosítani kívánja a tehetséggondozás fórumát az önkifejezés, véleményformálás irodalmi igényű megfogalmazására. Ezzel a gondolattal anyanyelvápoló fórumot kívánnak biztosítani a Kárpát-medence magyar nyelven tanuló egyetemistáinak. A Kortárs Hangon pályázat meghívásos formában működik, több alkalommal kapott meghívást, ebben az évben pedig három díjat kapott Pálffy Tamás Szabolcs. Az alábbiakban vele beszélgettünk.

— A magyar költészet napján vette át a díjat Miskolcon. Mit kell tudni róla?

— Idén 15. alkalommal írták ki a Kortárs Hangon nemzetközi irodalmi pályázatot. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) marosvásárhelyi kara mesterszakos hallgatójaként (kiegészítő év) neveztem be a pályázatra. Előbb értesítettek, hogy pályaműveim bekerülnek a Kortárs Hangon ’19 kötetbe, márciusban pedig újabb levél érkezett Egerből, amelyből értesültem, hogy — díjra jelölt pályázóként — a Miskolcon sorra kerülő ünnepélyes eredményhirdetésre és a gálaműsorral egybekötött díjátadásra is várnak.

— Mit értsünk a pályázat nemzetközisége alatt? Hány pályázó volt?

— Idén négy ország tizennégy egyetemi intézményének száznégy hallgatója pályázott.

— Mit lehet tudni a pályaművek elbírálása szempontjairól? Ki dönt arról, hogy mely alkotások kerülnek kötetbe?

— Jónás Zoltán programmenedzser a Miskolcon lezajlott gálaműsor rendjén ebbe is beavatta a résztvevőket. Elmondása szerint a beérkezett pályaműveket — név nélkül, egy kód alapján — hattagú szakmai zsűri értékeli. Többségi döntésükkel lehet a válogatott kötetbe kerülni, a pályázók díjazására is ők tesznek javaslatot.

— Hány pályázó alkotása került e kötetbe? Milyen díjakról van szó?

— Száznégy pályázatból negyvennyolc került kötetbe, közülük tizenheten részesültek a zsűri és huszonhatan lapszerkesztői elismerésben. Emellett — a teljes pályázati anyagból — öt rangos irodalmi lap főszerkesztője adott át lapdíjat. Előfordul, hogy olyan pályázó is közlési lehetőséget kap valamely lapban, akit a zsűri nem jelölt díjra.

— Tudható, hogy melyek ezek az irodalmi lapok?

— Egerből az Agria, Pozsonyból az Irodalmi Szemle, Nagyváradról a Várad, Kolozsvárról a Helikon és Nyíregyházáról A Vörös Postakocsi folyóirat. Idén immár harmadik éve, hogy az Erdélyi Magyar Írók Ligája is díjat ad.

— Említette, hogy ön is kapott díjat. Mit jelent ez?

— Nem ez volt az első alkalom, hogy részt vettem a Kortárs Hangon nemzetközi irodalmi pályázaton, ám díj szempontjából idén értem el a legjobb eredményt: háromszor hívtak díjátvételre a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet dísztermében. Előbb a City Hotel Miskolc-díjak átadásakor hangzott el a nevem, később Mizser Attila főszerkesztő (Irodalmi Szemle) személyesen adta át a Pozsonyban kiadott irodalmi és kritikai folyóirat szerkesztőségi lapdíját. Meglepetésemre a zsűri II. helyezését is megkaptam. Óriási megtiszteltetés, hogy ezt dr. Kusper Judit zsűrielnök, egyetemi docens és Tasi Réka, a Miskolci Egyetem tanára személyesen adták át.

— Mit tudhatunk a folytatásról? Tudtommal az eredményhirdetéssel nem ért véget magyarországi programja.

— A Kortárs Hangon Szakmai Műhely szervezői háromnapos írásművészeti foglalkozást biztosítottak. A Kreatív Műhely közel húsz díjazottat vonzott Tiszabábolnára. Csendes környezetben zajlottak az estébe nyúló képzések. A műhely április 14-én ért véget.