„Ahogy a szöveg megköveteli"

Beszélgetés Potozky László Debüt-díjas íróval

– Tavaly ősszel jött ki első novelláskönyved Áradás címmel, melyért az év végén megkaptad az Erdély Magyar Irodalmáért Debüt-díját és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának Debüt-díját is. Hogy fogadtad az elismeréseket: szárnyakat adnak, vagy inkább nyomásként nehezednek rád?

– Ha már választanom kell a két lehetőség közül, azt mondanám, szárnyakat adtak, hisz, mi tagadás, jól esik az elismerés. Leginkább bátorításként tekintek ezekre a díjakra, hogy folytassam, amit csinálok, ugyanakkor a velük járó bizalom sem utolsó dolog.

– Ami a könyv olvastán elsőre feltűnik, az a következetesség, a tudatos építkezés. Jó érzékkel adaptálsz többféle megszólalásmódot, stílust. Beleástad magad az irodalomelméletbe, narratológiába?

– Nem foglalkoztam sem irodalomelmélettel, sem narratológiával, és nem is tervezem, attól tartok, a túl sok elmélet kiölné belőlem azt, ami zsigerből jön. Habár lehet, hogy némi bölcsészkedés jót tenne, ha másoknak nem, nekem miért ártana meg? Sosem lehet tudni…

– Némiképp meglepő az élményvilágod: szinte teljességgel hiányoznak az ifi-kalandok, könnyű szerelmes történetecskék, főbb témáid a háború, a kommunizmus, a periférián élő emberek élete. Honnan jönnek ezek a témák?

A diktatúrával kapcsolatos és a háborús történeteket részben szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam, s az így nyert élményvilágra építkeztem a képzeletemmel. A periférián élő emberek pedig mindig is foglalkoztattak, igyekszem nem csukott szemmel elmenni a nyomor, az elesettség mellett.

– Úgy tűnik, sokat olvasol. Zolát meg talán Llossát, Cortazárt. Kik a zsánereid, példaképeid (világirodalom, kortárs magyar irodalom?

– Kortárs magyarok közül leginkább Tar Sándort, Bodor Ádámot, Bartis Attilát említeném meg, a világirodalomból pedig a latin-amerikai szerzőket és Ernest Hemingwayt, de imádom például Kafka prózáját is.

– A kötet írásai azt mutatják, hogy a történetre és annak elbeszélhetőségére esküszöl, a stílus visszafogott, nincs szövegirodalmi tobzódás. A továbbiakban is megmaradsz ennél a stílusnál, vagy a tudatfolyam-típusú elbeszélést is kipróbálod?

– Nem tervezek előre, azt és úgy írom, ahogy a szöveg megköveteli. Próbálkozom mindennel, ami épp megtetszik vagy eszembe jut, ezért sosem lehet tudni, hogy mondjuk egy év múlva mivel fogok kísérletezgetni.