Print this page
Beszélgetés Vass Ákossal

Beszélgetés Vass Ákossal

A Pulton innen, pulton túl című verseskötetéért Vass Ákos E-MIL debüt-díjat kapott. Ennek kapcsán faggattuk.

– Menjünk az elejére: mikor kezdtél írni? Jól gondolom, hogy csak magad vagy egyvalaki számára születtek az első versek?

– Jól gondolod, eleinte csak magamnak írtam, sok idő kellett elteljen, míg meg mertem mutatni az írásaimat bárkinek is. Időközben a beképzeltségem hajtott, főleg akkor, ha negatív kritika ért.

Ami ért bőven. Egy percre sem rendült meg az önmagamba vetett hitem, egy percig sem kételkedtem abban, hogy jókat írok, csak nincs kifejlődve a közönség ízlése hozzá. Ez részben vicc, részben nem. Az első kritikák nagyon rosszul érintettek, de lassan megtanultam kezelni azokat is.

– Mit tud ez a pincérlány? Miért éppen pont ő?

– Miért pont ő? Utólag sem könnyű ilyesmire válaszolni, annak ellenére, hogy pusztán plátói rajongás volt, ha lehet ezt így mondani. Mit tud ez a pincérlány? Olyan módon tartani hideg távolságot, hogy az mégis vonzónak hasson. Úgy elidegenedni, hogy az mégis rokonszenvet keltsen.

– Nem tartasz attól, hogy majd a jövőben egy nem pincérlány esetleg féltékeny legyen rá?

– Ez egy jó kérdés. Tipikusan féltékeny vagyok, mindig is impulzív voltam, lobbanékony, bármiféle feszültségre azonnal és látványosan reagáltam. Így pár év után is megviselnek a féltékenységi rohamaim, a dühkitöréseim (ami közben az idő és a tapasztalat tekintetében csillapult, szerencsére), legyen szó bármilyen helyzetről is – ebből kiindulva jogos kérdésnek érzem a másik fél féltékenységét. Részemről a dolog az "Utolsó vers a pincérlánynak" és a "Fisting" versekkel lett lezárva. Továbbléptem. Ami maradt, az egy terjedelemes ciklus, amit jól sikerültnek érzek. Ha mégis felmerülne ez a kérdés, úgy érzem tisztán és őszintén megfogalmazhatom így: a pincérlányhoz írt verseim csak és kizárólagosan bárosi költészetem valamint egy idillikus róla alkotott képem lecsapódása lírikus formában. Szellemi– és ujjgyakorlat inkább, mintsem hogy komoly érzelmekről beszélhetnék. It's been fun, but let's not do that again. :) A jelen? Egy filmbe illően aranyos és romantikus ismerkedést követően boldog kapcsolatot ápolunk egy szép hölggyel, akinek kizárólagosan mint vendég van köze a vendéglátóiparhoz. :)

– Miben más a slam, mint a vers? Hogyan csöppentél bele, mivel szeretted meg a slam poetryt?

– Egyből fejest ugrottam, hiszek abban, hogy a gyakorlat teszi a mestert. Amikor rájöttem, hogy írott formában nem, de előadva annál inkább hatást tudok elérni írásaimmal, rímeimmel, meg tudtam tenni a következő lépést, ami egy bizonyos stílusbeli választást illet. Még közel sem érzem úgy, hogy elértem azt a szintet, ami legalább minimális elvárásaimnak megfelel, támadások már a kezdettől értek, ahogy a műfajjal probálkozni kezdtem. Újból angol szavakat kölcsönözve: haters gonna hate. Energikussága és dinamikája adja meg nekem azt, ami folyamatos mozgásban és kondiban tart, meg olyan előadók, mint Závada Péter, Süveg Márk, Simon Márton, Áldozó Krisztián, Scroobious Pip, Swollen Members és még sokan mások.

– Számítottál ilyen kedvező fogadtatásra a közönség részéről, mint a kötetbemutatón, amivel szembesültél?

– Igazából az érdeklődők felére számítottam, az eladott kötetek negyedére és a taps valamint gratulációk tört részére. Mindenképp megerősített önmagamban az odaadó kolozsvári közönség fogadtatása. Így utólag is köszönöm a támogatást Orbán János Dénesnek, Gál Attilának, Márkus Andrásnak, a kolozsvári Bulgakov kávézó alkalmazottainak, a törzsvendégeknek és természetesen az összes érdeklődőnek aki részt vett a kolozsvári bemutatón és aki folyamatosan segít megtenni a következő lépést egy új irodalmi szcénán egy ismeretlen, egykötetes szerzőnek.

– Hogyan fér össze a sok munka, a szórakozás és a vers?

– Két napot dolgozom egymás után, amelyet két szabadnap követ. A köteten való munkálkodás ideje alatt az első szabadnapjaimból következetesen kihagytam az alvást, így nyertem plusz tíz-tizenkét órát. Majd alszom egy következő életben. A szórakozás számomra soha nem zajos bulizóhelyek füst-, fény– és hangkavalkádját jelentette, hanem kellemes esti sörözést, számítógépes játékokat és visszafogott, csendes(ebb) helyeken történő randevúkat egy szép hölggyel, aki nem pincérlány. Általában mindenhova fáradtan érkeztem, most sem vagyok a legkipihentebb, de ahogy a Candide is hangoztatja: "Minden a legnagyobb rendben van."

– Milyen tervek foglalkoztatnak, mire számíthatunk tőled a közeljövőben?

– Egy hosszabb projektnek kezdtem neki, amit egy pár évvel ezelőtti álmom ihletett meg. Többet nem árulok el, nem iszom előre a medve bőrére, de megígérhetem: igyekezem újat hozni, élőben a slam-poetryvel, nyomtatott formában pedig egy fúziós-múfajjal. Pultos működésemet sem fogom megszakítani, várom a kedves vendégeket a Bulgakovba egy jó kávéra, egy hideg sörre és egy tökös rímpárra.

© 2017 Erdély Ma­gyar Iro­dalmáért Alapítvány